Újabb száz év

Tegnapelőtt ért véget Magyarország történelmének harmadik legnagyobb cserkésztábora, a Nemzeti Nagytábor. A táborba az ország, sőt, a Kárpát-medence minden tájékáról érkeztek cserkészek, hogy megünnepeljék a mozgalom száz éves magyarországi fennállását. Az alkalom hatalmas. Ahogy az egyik nyitóbeszédben is hallhattuk: a Szent István által alapított ezeréves Magyarország történelmében száz év nem kis idő. Nyilván fontos volt hát mindannyiunk számára, hogy méltóképpen megünnepelhessük ezt a centenáriumot.

1078807_10151777262162558_1510450011_o Bővebben…

Ember a természetben

Image

Valahogy úgy alakult, hogy ezt a nyaramat jobbára táborokban töltöm. Egy ideig féltem: milyen lesz majd egy nyáron keresztül táskából élni, minden este földön aludni. Aztán az itthonlét rövid napjaiban észrevettem: már jobban szeretek a földön aludni, mint az ágyban. Tudom, elég vad ez, és nem is tagadom, kicsit talán kocka lettem, ha a természetben létről van szó, de nekem egyszerűen többet számít az, hogy tücsökciripelésre, csillagok alatt alhatok el, miközben baldahinul mindenféle füvek és bokrok hajlanak felém, mint az, hogy viszonylagos kényelemben és biztonságban lehetek a négy fal között. Bővebben…

Süti helyett forró tea

December 28-án ünnepelte a Magyar Cserkészszövetség fennállásának századik évfordulóját. Luc Panissod, a WOSM főtitkára ez alkalomra küldött videójában azt üzente az Országházban ünneplő cserkészeknek: mindenki hajtson végre egy jócselekedetet, vagyis legalább egy emberrel tudassa az örömhírt, hogy száz éves a magyar cserkészet. Néhány cserkésztestvérünk e jótett egy egész különleges formáját választotta: az eredetileg az ünneplő közönségnek szánt forró teából tetemes mennyiség maradt fenn — innen jött a teaosztás gondolata, melyet a rendezvény végéig kitartó mintegy 20 cserkész (a 25. sz. Szent Imre és a 903. sz. Prohászka Ottokár Cserkészcsapatból) végre is hajtott a Kálvin téren.

Img_3188

Bővebben…

Az én történetem

A cserkészettel először egy egri osztálykiránduláson találkoztam. Addig csak annyit gondolhattam az egészről, amennyit a hittanórák vagy más dolgok okán a cserkészotthonban tett rövid látogatások alatt tapasztaltam: hogy a cserkészet egy régi, penész-szagú, nagyonkeresztény valami, néhány szerencsétlen unatkozó kölyök szürke elfoglaltsága, egy olyan közösség, aminek nem szívesen lennék a tagja. Aztán a már említett osztálykiránduláson odajött hozzánk egy csapatnyi cserkész, hogy nem szeretnénk-e velük számháborút játszani, mi pedig igent mondtunk. Akkor bántam meg, hogy nem lettem már évekkel korábban cserkész, hogy nem léptem be ebbe a közösségbe, amit csomó kedves, vidám és talpraesett fiatal alkot, remek célokkal és remek elfoglaltságokkal.

Img_9922

  Bővebben…