Folyami katicák

vizlepcso_grundaktiv

Megint téma a harlekinkatica Magyarországon. Egyáltalán nem szeretnék azok közé tartozni, akik hangosan szakértőzésbe kezdenek, és azt mondják, ha-ha. Próbálok teljes emberi életet élni, és mostanában épp a Dunát, úgy általában a folyókat másképp újraképzelő emberekkel igyekszem együttérezni. Hogy miért jó, ha nincs ligeterdő, miért jó, ha mély a meder, miért jó okosabban. A harlekinkatica elterjedéséről két dolgot mondanak. Bővebben…

Ökológia a buszon

okologia_grundaktiv2

Vannak ezek a helyközi buszok, általában a közepesen rossz állapotú járművek járják a falusi meg pusztai utakat. Délután négykor tele vannak iskolatáskás gyerekekkel, akik napköziszagúan indulnak hazafelé a környező falvakba. Leghátul marad hely, oda ülök, így belátom az egész rázkódó dobozt. Ki mit csinál. Elunom hamar, mert a legjobb esetben is csak nevetgélve, egymást ugratva beszélgetnek néhányan, mások a telefonjukat tapogatják. Én elindítom a tabletemen az új Moby albumot, és elcsodálkozom, mennyire jó háttérzenéje ez a valóságnak. Ráz ez a rohadt busz, úgyhogy csak néhány perccel később veszem elő a könyvem, miután akklimatizálódtam. Az ablakokat hamar belepi a pára, kilátni úgysem lehet. A vizes élőhelyekről olvasok éppen. Bővebben…

Elvesztettük az eget

Wang_king

2013. januárjában azért túlvagyunk már ezen-azon. Vártunk műholdakat égregémberedett nyakkal, most meg ezek a pászmák és villanások borzolják a kedélyeket. Ha optimista volnék, ami nem vagyok, azt mondanám, valami égi vagy földi hatalom a fejébe vette, hogy segít az egét elveszített emberiségnek visszafordítani a tekintetét a magasokba. Bővebben…

Hazatérés – Karátson Gábor és a változások

Karatson_gabor_grundaktiv

Fontos, ha nem legfontosabb tartozásunkat rójuk le itt a Grundaktivon azzal, hogy Hollós Lászlónak az Ökotájban megjelent interjúját közöljük újra, melyben Karátson Gáborral beszélget az erdélyi Setétpatakon. 

Nem akartam semmiféle személyes felhangot adni e rendhagyó “mester-portrénak”, bevezetésként mégis le kell írnom: régóta ismerem Karátson Gábort, és őszintén kedvelem. Kedvelem határtalan emberségét és megnyugtató, mély bölcsességét, kedvelem a reménytelen helyzetekben is reményt sugárzó életszemléletét és mindent leküzdő tenniakarását, kedvelem engedményeket nem ismerő becsületességét és különös, játékos humorát, és még sorolhatnám, mi mindenért is kedvelem őt. Nagyon szeretném, ha a barátjának tekintene. 

A most következő írás egy kétrészes Gaia-műsor alapján készült, amelyet októberben és novemberben sugárzott a Magyar Televízió. Karátson Gáborral — kérésére — Erdély varázslatos tájain, Setétpatak vidékén barangoltunk. Barangoltunk és beszélgettünk. Bővebben…

Közel a segítség

Madaras-2

Valóban hagyomány lett a madáretetésből nálunk. Elsősorban a cinkékre lehet gondolni a városban, nekik vesszük az olcsó cinkegolyót és nekik tesszük ki a napraforgómagot meg a vizet. Jönnek, szinte egész nap jönnek, hatan-heten is váltják egymást az etetőn. Van, aki csőrével ügyesen szétkapja a magot, más a lába közé szorítja és úgy bontja ki. Néhány órára eltűnnek aztán, majd kezdődik elölről a roham. Jönnek, bontják, viszik a magot, csipegetik a golyót. Megéri.

Idén is nagy szárazság volt a nyáron. A tölgyesben nem találunk makkot, végig van túrva az avar. A vaddisznók egész közel merészkednek a házakhoz, hátha jut nekik valami. Nem tudom, a madarak miben bízhatnak rajtunk kívül, mert egyik golyó fogy a másik után, negyed kiló napraforgómagot néhány nap alatt fogyasztottak el. 

-g-