A fűnek a zöldje sem olyan, mint amilyennek kéne lennie – Tarr Béla a Kossuth Rádióban

Tarr_bela


kossuth_tarr_bela_szinek.mp3

Tarr Bélát remélhetőleg nem kell bemutatni ezen a blogon. A magyar filmrendező a két legrangosabb díjat hozta el a berlini filmfesztiválról, és már napok, vagy talán hetek óta folyamatosan interjúkat ad új filmjével, A torinói lóval kapcsolatban. Ma reggel már a díjakkal kapcsolatban készült beszélgetést adta a rádió, és mivel nagyon érdekesnek találtam, hát belepöccintem az internetbe. Nagyon rövid az egész, kattints és hallgasd. Ezúton gratulálunk, és bármilyen hülyén hangzik, egyáltalán nem sajnálom, hogy tudta, mikor kell abbahagyni. A Werckmeister harmóniákat legalább tízszer néztem meg.

Fotó: origo.hu

Youtube – Az élet egy napban

Akit érdekel, kommentek közt kincset talál. :)

Ez lesz ma:

4500 órányi filmanyag, több, mint 80.000 youtube-klip. Ennyit töltöttek fel 2010. július 24-én a youtube felhasználói Kevin Macdonald felhívására. Aztán hosszú hónapok alatt összevágtak egy 90 perces mozit, amit levetítettek a Sundance filmfesztiválon. Ezt lehet most újranézni, 2 óra 10 perc múlva a youtube-on. Tehát ma este, 19:00-kor indul. Nem csak telepi gyerekek mobilkamerás bohóckodására kell számítani, sőt. Az origo itt írt róla.

Lifeinaday

 

Update 19:18-kor:

Lifeinadaypng

Akár működhetett is volna. :)

Kontentek az elmúlt pár hétből

Három videót hozok nektek így vasárnap estére. Nem új tartalom egyik sem, azonban könnyen el lehetett siklani felette, ha valaki nem ült napi szinten az internet közelében. Elsőként David Frost beszélget Julian Assange-zsal a WikiLeaks-ről, titkokról és egyebekről. Angol nyelvű, 24 perces interjú.

Ha ez megvan, akkor jöhet egy kis levezető.

Üvegtigris 3 – premier előtt

Uvegtigris3

Bár az úgynevezett magyar közönségfilmek egyáltalán nem szoktak eljutni hozzám, az Üvegtigris első részét mégis láttam. A második kimaradt, de most úgy döntöttem, hogy a harmadikkal tehetünk egy próbát. Legrosszabb esetben is szórakoztunk egy jót, gondoltam. Az Üvegtigrissel nehéz mellélőni. 

Bővebben…

Filmek az elmúlt egy hónapból

Gyakorlatilag egy hónapja folyamatosan programokra járok, járunk, szórakozunk és élvezzük a hétvégéket. Nem szeretnék külön posztot írni mindenről, ezért most a filmes élményeket szedem csokorba elsőként.

Alg_resize_paranormal-activity

Paranormal Activity 2: Egy horrorként hirdetett, a The Blair Witch Project-re hajazó film, kézi kamerával felvéve. Sok frusztráció, folyamatos, nyomasztó élmény, néha egy-egy hangos impulzussal megspékelve. Szellemek, múltbeli visszatekintő, átok, ördög, stb. Egyszer nézhető, de még egyszer semmiképpen nem adnék pénzt arra, hogy moziban lássam. Egyszer is sok volt. Otthon, ha minden más film elfogyott, akkor nézzétek meg, de simán felejthető.

Terhes_trsasg_9

Terhes társaság: Nagy reményekkel érkeztünk erre a mókás vígjátéknak hirdetett ponyvára, hisz főszerepet játszott benne a többek között a Sherlock Holmes filmből is ismert Robert Downey Jr., valamint a kretént fantasztikusan játszó Zach Galifianakis, akire egyébként a Másnaposokból (Hangover) is emlékezhetünk. A színészi játék egész kellemes, de a forgatókönyv nem tesz alájuk/melléjük semmi pluszt. Konkrétan unatkoztam a film alatt. Volt egy-két jelenet, ami kirángatott a közönyből, de ez sem a mókának volt köszönhető, sokkal inkább Zachnek, aki egy ilyen filmben is el tud játszani egész mély érzéseket.

Basquiat

A graffiti királya: Egyáltalán nem illik az eddig itt felsorolt filmek közé ez a remekmű. Jean-Michel Basquiat életét mutatja be a mozgókép, annak főbb eseményeit, korszakait, de továbbmegy. Mint jó életrajzi film, nem csak a célpontot, a környezetet is jól leírja. Azt a környezetet, ahol az első fekete amerikai, elismert festő feltörhetett, Armani öltönyben alkothatott, randizhatott Madonnával, Andy Warhollal ehetett a Mekiben, s herointúladagolásban meghalhatott. 

Basquiat_1

Basquiat egyébként a való életben is egy fantasztikus egyéniség lehetett, érdemes elolvasni a Wiki lapját, megnézni egy-két festményét, mielőtt a filmmel próbálkozunk. Kihagyni nem érdemes. Egy művész elméje.

Harry Potter 7: Ott kezdődött az egész történet, amikor 2 éve bejelentették, hogy az utolsó filmet kettévágják, pontosabban alapból kettőt forgatnak. Nem volt kimondva, de melyikőnk az, aki nem érti meg a kapitalizmus egyértelmű célzását: azért szedjük ketté, mert így kétszer mész el moziba, kétszer nézed meg a filmet, kétszer fizetsz, és mi sokkal jobban szeretjük a kétszer annyi pénzt, mint az egyszer annyit. (Akár Dr Mogács.) Ez persze elég régen volt ahhoz, hogy feledésbe merüljön mostanra, úgyhogy szorítkozzunk csak szimplán a filmre. Meglepő módon amíg a Hermoione-t alakító Emma Watson egész jól kigömbölyödött a megfelelő helyeken (~dugnám), s a Ron Weasley bőrébe bújó Rupert Grint is férfiasabb kinézettel áll most a kamerák előtt (a vörös haja ellenére), addig a Harry Pottert játszó Daniel Radcliffe legfeljebb 15 centi plusz sípcsontot tudhat magáénak. Értem én, hogy Harry Pottert esetlen alaknak kell ábrázolni, de ennek ellenére: vagy nőjön mindenki tisztességesen és akkor egy gyerekfilm komolyabb változatát figyelhetjük meg egy olyan világban játszódva, ahol Voldemort és a gonosz hatalma már nem állítható meg mindössze egy jó időben bemondott szeretet megvéd kifejezéssel (lásd pl. első rész), vagy pedig legyen mindenki kevésbé felnőtt, és akkor értelemszerűen lehet továbbvinni az eddigi metódusokat.

Harry-potter-stars

A film maga szerintem közepesen jó, a látványelemek rendben vannak (nem 3D-ben néztük), színészek azt hozzák, amit eddig is, de hiányzik (értsd: nagyon-nagyon hiányzik) a tényleges befejezés. Egy olyan, mint amit az eddigi részek, valamint a könyvek végén megszokhattunk. Azért szerintem mindent egybevetve érdemes megnézni, ha másért nem, hát azért, hogy az öt éves unokahúgoddal beszélgethess valamiről.

Film-caps-machete-600x365

Machete: Az év vicce. Ölés, gyilkolás, alázás, meztelen nők, pinából előhúzott telefonok. Komolyan. Kőkemény akciófilmnek induló komédia, az egész mozi sírva röhögött bizonyos részeken. Pl. amikor Jessica Alba (részegen) és Danny Trejo összefekszenek, nem történik semmi, majd reggel a kedves színésznő saját szeméremtájékát megtapogatva érzékien bemondja a kamerába, hogy “hah, úriember”. Aki a meztelen Jessica Alba miatt nézné, az ne tegye.

Waking life (film)

Tegnap este megnéztem a Waking life című animációs filmet. Az egész nagyban hasonlított a Waltz with Bashirhoz, mindkettő egy vektoros képi világot hoz, és mindkettő egyfajta dokumentarizmus. Míg a Libanoni keringő elsősorban a poszttraumás életről és az emlékezésről szól, addig az Élet nyomában az Inceptionhöz hasonlóan az álom, mély tudatállapotok, ébredések, tudatos álmodás (lucid dreams) témakörökben mozog. A Waking life nagyjából fikciós, de inkább kollektív, a Waltz with Bashir pedig… hát bizony kollektív traumákkal foglalkozik, de az alapsztori ott mégis a valóságon alapul, történeti tényeken és eseményeken.

A Waking life-ot 2001-ben csinálták, valószínűleg itt sem véletlen az időzítés. Miként a Mátrixot, ezt is az ezredforduló környékén indították útjára. Biztosan sokan vagyunk, akiknek tipikus alapélményeiről beszél a film: nincs egy igazság, mindenki hangszóróként sugározza a maga rögeszméit. Van, aki visszafordul, van, aki még mindig ugyanazt tanítja. Vannak nagyon jó megfejtések, rengeteg exit, rengeteg horgony, és hogy végül is mi van, azt mintha valahogy ebből az egészből kéne szintetizálni. Ennyi a film: közeli betekintések beszélgetésekbe, monológokba, bizarr eseményekbe. Bár maguk a szereplők általában társadalomkritikusak, a film nem az. Végül a fejünkben kikerekedik egy megfejtés, de az utolsó utáni percig sem lehetünk biztosak abban, hogy nem egy csupa őrültekből álló társaságot láttunk felvonulni. Nagyon-nagyon remek szövegek hangzanak el, az egész mégis óriási káosz. Egyszerűen annyi a megfejtés, hogy sem bennmaradni, sem kiszállni nincs értelme. Persze vannak bőven a filmben, akik vagy ezt, vagy azt megteszik. Látunk nyugodt embert, amint a buddhista szerzetesek módjára leül a járdán, leönti magát benzinnel és egy szó nélkül szénné ég. Látunk a szeretkezés után filozofáló fiatal párt. Látunk egy fickót, aki egyszer szitává lőtte a támadóját. Közben az egész sztori, a főszereplő srác útja egyre szubreálisabb lesz, egyre mélyebbre jutunk, egyre inkább destruálódnak a valóság horgonyai. Az alapélmény végső soron, hogy önmagamhoz beszélek számtalan alakban, hogy már rég nincs idő. Uraim, Rosenctrantz és Guildenstern halott. És a darab végére talán rájönnek, hogy az egészet legfeljebb elfogadni érdemes.

Nekem nagyon tetszett – de azt hozzáteszem, hogy egy eléggé mélyre lerántó film a Waking life.

Gran Torino (film)

00gran-torino01gran-torino02gran-torino03gran-torino

Clint Eastwood viszonylag későn kezdett el rendezni, én pedig viszonylag kevés filmet nézek meg, így csak most jutott el hozzám a Gran Torino. A 2008-as moziról nem zengtek ódát az ismerőseim, nem jött szembe úton-útfélen a plakátja, senki nem vágta hozzám a DVD-t. Így aztán teljesen elfogulatlanul néztem végig a két órás filmet az idegengyűlölő fehér amerikairól. Bővebben…