Fényképezés = be nem avatkozás

Image

“Miközben hús-vér emberek javában pusztítják önmagukat vagy más hús-vér embereket, a fényképezőgépe fedezékében megbúvó fotós megalkotja a világ parányi elemét, azét a képvilágét, amely alighanem mindannyiunkat túlél majd. A fényképezés: lényegében be nem avatkozás. Részben azért iszonyatos napjaink egyik-másik emlékezetes fotóriporteri fegyverténye (…), mert tudjuk, milyen kézenfekvő ma a fényképet választani azokban a helyzetekben, amikor a fotós a fénykép és az élet között választhat. Aki beavatkozik, az nem tud megörökíteni; aki megörökít, az nem tud beavatkozni. Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quo-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a “jó” kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát – még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is”

A fénykép csak illusztráció! – forrás: 444.hu / Prison Photography Idézet: Susan Sontag – A fényképezésről Kiemelések tőlem.

A fotó meg a valóság

Picasso_siro_no_grundaktiv

Picasso, ez a fakezű, gyönge festő minden erejével igyekezett úgy megfesteni a könnyeivel küszködő nőt, ahogy az volt. Semmi más nem érdekelte, csak hogy a valóságot mutassa be nekünk. Ezt csúnyán elszúrta, a kép egy össze-vissza izé lett – nem kell ahhoz különösebb művészettörténeti ismeret, hogy belássuk: ez bizony hülyeség. Csalt-e Picasso? Körülbelül ehhez fogható vita bontakozott ki állítólag a World Press Photo díjnyertes képe kapcsán.  Bővebben…

Begyökerezettség

Grundaktiv_be01

És akkor az ember még csak ne is sírjon. Minden kereszteződésben, kiálló kőben, tisztásban és fában szellemek laknak. A Szellem él a korhadó fában, amikor nézem, a rajta élő gombákban. Talán az agyagos sárban nem, ami a cipőmre tapad, de ezt tényleg nem tudom. Vajon nem utálja még a Szellem ezt az egészet? Bővebben…