Fahrenheit 451

Fahrenheit_451_l001

Szégyen vagy sem: kukázom. Találok ezt-azt. A múltkor a Kodály köröndnél fordultam be, Aradi utca, az évek óta ott díszelgő állványzat alatt a betonon könyv. Gerince részben hiányzik, borítója kosztól sötét. Mint ilyenkor rendesen, felveszem. Égett, kormos szaga van, undorító. Belelapozok. 1927-ben kiadott német nyelvű művészeti album. Az antik görög és római művészet.  Bővebben…

Vértesszentkereszt – Majkpuszta

Május elseje, a munka ünnepe, nem kell dolgozni, nincs tanítás, mindenki szabad, nyakunkon a nyár. Valaki a Duna partján tölti ezt a neves napot, nálunk, Pannonhalmán ki lett adva a prefektusoknak (gyk. “nevelőknek”), hogy szervezzenek kirándulást az osztályuknak. Mi a Vértest választottuk a kirándulás helyszínéül, egyik aggastyán szerzetes-tanárunk, Antal atya tanácsára, aki több szakrális, bencésekhez is köthető helyet ismer a közelben, és felajánlotta, hogy velünk jön, és megmutatja ezeket a helyeket. Márpedig egy ilyen ajánlatot nem szabad elutasítani, szóval az egész osztály útitáskástul – bakancsostul buszra szállt, és egy napra búcsút vett a jól ismert “büszke vártól”.

574880_2758934267371_1678210952_1805163_820953883_n

Bővebben…

Sürgetettség (Ordas, Rákóczi-fa)

Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgyGrundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-3Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-2Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-4Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-5Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-6Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-7

Egy szombat reggel biciklizni mentünk. A szombat jó nap a folyón való átkelésre. A komp kereken egy ezres, a révészlegények mindig ugyanazok, csak a hajót cserélik időnként. A vízpartról induló betonút Géderlakra vezet, jó nyolcszáz éve premontrei szerzetesek érkeztek ide, hogy a kalocsai érsek udvarát színesítsék fehér ruhájukkal. Engem leginkább a közeli Ordas érdekelt, annak is egy bizonyos fája: a 350 éves tölgy alatt egykor II. Rákóczi Ferenc pihent meg, legalábbis ezt őrzi a népi emlékezet. 

A faluba érve rögtön a templomhoz tekertünk. Tettünk egy kört, de a fát nem találtuk. Szerencsénkre az egyébként csendes déli órán találtunk valakit, aki épp gallyat aprított a háza előtt.

– Jó napot kívánok, Rákóczi tölgyfáját keressük.

– Azt, ami megmaradt belőle? Mert igencsak megcsonkították – mondta, s azzal elmagyarázta az oda vezető utat, hogy a temetőnél, és hogy amarra.

Valóban, a fából csak egy monumentális torzó maradt az ordasi temető mellett. Funkciójában persze nem változott: mementó. Az ember soha nem siethet eléggé egy fához.