Forrásépítők

forras_grundaktiv

Számomra az egyik legbiztosabb jele annak, hogy létezik a világban a jó (úgy objektíve): vannak emberek, ha nem is sokan, akik járják az erdőt-hegyet, és kiépítik a forrásokat. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint hogy ki milyen tracket nyom a facebookon, mire mozdul rá a közéletben vagy a politikában. Amikor az erdőben járva odatérdelek egy forráshoz, hogy a tiszta, iható vízből merítsek, mindig elképzelem az egykor itt térdelő építőt, amint formát ad a forrásnak, elérhetővé teszi azt minden ember számára, aki valaha erre fog járni. Ők majd, mint én, letérdelnek, és isznak.

Kagylók

leonardo_da_vinci_grundaktiv-1

Állítólag Leonardo a hegyekben sétálva kagylókat talált, és rögtön le is írta magának: nyilvánvalóan egykor tenger hullámzott ott. Elég magányos fickó lehetett (ezt életrajzírói is megerősítik), hiszen a többiek még évszázadokkal később is az angyalok játékának tekintették ezt a természeti anomáliát.

leonardo_da_vinci_grundaktiv-1-2

Nem irigylem őt. Ott állni a középkor és a modern határán — na ez biztosan kicsinálja az embert. Teljesen egyértelmű, hogy soha nem tudhatja, jó-e az, amit ő lát. Mármint: úgy van-e, és hát etikailag, szabad-e egyáltalán neki ezt így látni? Nem lesz-e az egész éppen emiatt még rosszabb?

-g-

YOLO

Yolo_grundaktiv

Az emberi létet elszegényíti, ha helyét átveszi a reprezentáció, és az életet önmaga szemlélésére kárhoztatják. […] Abban a közegben, amelyben az életet már nem megélik, hanem csak reprezentálják, mintegy “megbízásból” élnek az emberek, akár a színészek, amikor egy-egy fiktív életet testesítenek meg a színpadon vagy a képernyőn. […] A kulturális termékek reklámjai és divatjai ma komolyan akadályozzák a független egyéniségek kialakulását, akik képesek volnának maguktól megítélni, hogy mit kedvelnek, mit csodálnak, mit találnak kellemetlennek,  félrevezetőnek vagy ijesztőnek. A világkultúra nem gazdagítja az egyént, hanem elbutítja, megfosztja józanságától és szabad akaratától: nyájszellemű reakciókat, feltételes reflexeket váltanak ki benne az uralkodó “kultúra” jelenségei, pontosan úgy, ahogy az etetést jelző csengő hatott Pavlov kutyáira. […] Turisták milliószám keresik fel a Louvre-t, az Akropoliszt, a szicíliai görög amfiteátrumokat. […] Nem a “magas kultúra” iránti igazi érdeklődés motiválja a nagy múzeumok és klasszikus történelmi emlékművek tömeges látogatását, hanem a puszta sznobizmus, tundiillik egy tisztességes posztmodern turistának feltétlenül el kell jutnia azokra a helyekre. Csakhogy ez a fajta turizmus nem kelt érdeklődést bennük a múlt és a klasszikus művészet iránt, hanem minimális erőfeszítés árán felmenti őket azok alapos megismerése és tanulmányozása alól. Egyetlen gyors pillantással megszerezhető a jó kulturális lelkiismeret. A “szórakozást kereső” turistáknak ezek a látogatásai meghamisítják az említett múzeumok és emlékművek igazi jelentését, és a tökéletes turista egyéb penzumaihoz hasonítják: ahhoz, hogy Olaszországban pastát kell enni és tarantellát táncolni, Andalúziában flamencóra és cante jondó-ra kell tapsolni, Párizsban pedig meg kell kóstolni az escargot-t, és el kell jutni a Louvre-ba és a Folies Bergère egyik előadására.

Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció című könyvéből

Sent from my Samsung Galaxy Tab (haha)

Folyami katicák

vizlepcso_grundaktiv

Megint téma a harlekinkatica Magyarországon. Egyáltalán nem szeretnék azok közé tartozni, akik hangosan szakértőzésbe kezdenek, és azt mondják, ha-ha. Próbálok teljes emberi életet élni, és mostanában épp a Dunát, úgy általában a folyókat másképp újraképzelő emberekkel igyekszem együttérezni. Hogy miért jó, ha nincs ligeterdő, miért jó, ha mély a meder, miért jó okosabban. A harlekinkatica elterjedéséről két dolgot mondanak. Bővebben…