Safety check a facebookon

foldrenges_grundaktiv

Egy ismerősöm Nepálban van, és ott volt a Földrengés idején is. Ehhez kapcsolódik a legjobb fícsör, amit eddig a facebookon láttam: egy gombnyomással jelezhette, hogy biztonságban van, így ezernél is több ismerőse azonnal tudhatta, hogy nem esett baja.

Amikor katasztrófasújtotta területen jártam, mindig komoly problémát jelentett az információk továbbítása. A facebook minden fontos infót megad, és a kezünkben a lehetőség, hogy minél előbb kapcsolatba léphessünk azokkal, akik erre számítanak.

-g-

Hősök

hosok

Valamelyik este egy rádiós beszélgetésben az új Ludas (Matyi) feldolgozásról volt szó. Az egyik alkotó elmondta, hogy igyekeztek úgy árnyalni a szereplők karaktereit, hogy a néző kénytelen legyen feltenni a kérdést: ki a ludas. Persze, amilyen a valóságunk, mindenki ludas. Mert hogy pozitív dolog-e háromszor visszaadni azt, amit az ember csak egyszer kap? Ó, anyám, dekonstrukció!

Sokszor eszembe jut, hogy akiket ilyen-olyan-amolyan történelmi vagy fiktív hősnek ismerünk, az esetek többségében, és persze a mai kor felől nézve közönséges terroristák. A csak felszínesen ismert, mégis gyakran emlegetett betyárok, a kurucok, a labancok, a honfoglaló-kalandozók, a robinhúdok meg mittudomén, Kohlhaas Mihály. Mai ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy jó-e, amit tesznek. Úgy értem: képzeljük csak el, amint valaki tesz valami igazán lényegeset. (Állatmenhely képeinek megosztása nem tartozik ide.) Ezen a ponton két párt három egymásnak ellentmondó közleményt ad ki, és mindegyik elítéli a tettet, három napilap négyféle interpretációval és jóslattal áll elő, a facebookon pedig idős urak és hölgyek kommunistázzák és fasisztázzák le egymást, miközben a fiatalabb arcok egyszerűen nyomják azt, amit addig is.

Kullancs-teszt

kullancs_grundaktiv-1

Megtaláltam a bőrömben az idei első kullancsomat. Gyakorlott kiszedő vagyok, évente 4-5 ilyen parazitát szedek ki magamból. Ma reggel a feleségem kitalálta, hogy letesztelné a rádióban hallott lyme-teszttel a rohadékot. Én csak tartsak ki, ne piszkáljam, ne szedjem ki, mondta, és elindult a városba.

Aztán hazajött, elmesélte, hogy egyik gyógyszertárban sem árultak belőle. Meg nem is igazán hatotta meg őket a probléma, sem a kullancskiszedő szettet nem említették neki, sem azt a néhány beküldős-kielemzős lehetőséget, amihez szintén hirdetnek szetteket. Izgalmas a valóság, hogyan válik el egymástól az, amiről beszélünk, és az, ami tényleg hozzáférhető. A lyme-teszt ma egy városban nem volt hozzáférhető, úgyhogy a kullancs elhalálozott. Én még nem.

-g-

Pszeudocsillaghullás

A média abból él, hogy 9:1 arányban generálja a pszeudoeseményeket a valós, vagy valamelyest valósnak mondható eseményekhez képest. Az olvasói, nézői elvárások így találkoznak legkönnyebben a termékkel, adott esetben a cikkel, videoval, tévészpottal. Olyasmit gyártunk, amit az emberek szeretnek. Az utóbbi években sikerült olyan alapvető jelenségekből is médiaeseményt faragni, mint például a telihold (ezt szuperholdnak nevezi a szuper- és hipermarket közönségét megcélzó média), most pedig épp a csillaghullást hájpolják az újságírók. A cél az, hogy az emberek beszéljenek róla egymás között, lehetőség szerint a számukra előkészített felületeken, ahol a kattintásszám és a reklámok nézettsége lesz majd a sikeres médiahadjárat indikátora.

Tényleg csak érdekességképp mondom el, hogy hullócsillagot az ember egész évben láthat. Téli éjszakán, ha odakinn járunk, éppen úgy, mint késő ősszel a Bükkben, a tábortűz eloltása után. Igaz, egy-egy ilyen megfigyelt csillaghullást nem lehet igazán jól, közösségileg megosztani az instagramon vagy a facebookon, nem tudnak hozzá a többiek kapcsolódni, nem téma, nem társasági ügy. Az ott teljes mértékben közvetítetlen, és többnyire az is marad. Láttam én, meg mondjuk az az egy-két ember, aki velem volt. S annyi.

Talán sokan máig nem tudják, hogy ugyanígy lehet műholdakat megfigyelni, időnként nagy fénnyel húz el a fejünk felett a Nemzetközi Űrállomás is. Ki tudja, egyszer talán szuperműholdakról cikkez majd a sajtó, és az emberek izgatottan figyelik az eget egy nagyon kényelmes időpontban. Arra ugye végképp nincs időnk, hogy fél napokat töltsünk odakinn (odabenn), viszont ha gondosan előkészíti a média, akkor hajlandóak vagyunk fél órát eltölteni a fűben fekvéssel valami kevésbé fényszennyezett helyen, hogy elmondhassuk: nem maradtunk ki, mi is láttuk a royal weddinget, a szuperholdat és a csillaghullást is. Nem vagyunk egyedül.

Hullócsillagot látni nem olyan nagy ügy. Az ember amúgy is borozni és dohányozni menne ki a folyópartra. Tüzet gyújt, vacsoráját elkészíti, a tűz leég, a parázs elhalványul. Felfénylik a tejút, kelet felől aztán keresztülhúz egy meteor. Ennyike.

– g –

A fotó meg a valóság

Picasso_siro_no_grundaktiv

Picasso, ez a fakezű, gyönge festő minden erejével igyekezett úgy megfesteni a könnyeivel küszködő nőt, ahogy az volt. Semmi más nem érdekelte, csak hogy a valóságot mutassa be nekünk. Ezt csúnyán elszúrta, a kép egy össze-vissza izé lett – nem kell ahhoz különösebb művészettörténeti ismeret, hogy belássuk: ez bizony hülyeség. Csalt-e Picasso? Körülbelül ehhez fogható vita bontakozott ki állítólag a World Press Photo díjnyertes képe kapcsán.  Bővebben…

Elvesztettük az eget

Wang_king

2013. januárjában azért túlvagyunk már ezen-azon. Vártunk műholdakat égregémberedett nyakkal, most meg ezek a pászmák és villanások borzolják a kedélyeket. Ha optimista volnék, ami nem vagyok, azt mondanám, valami égi vagy földi hatalom a fejébe vette, hogy segít az egét elveszített emberiségnek visszafordítani a tekintetét a magasokba. Bővebben…