Tirol

Img_9700

Valószínűleg csak illúzió, hogy az előnyösebb számokkal jellemezhető helyek boldogabbá teszik az embert. Valószínűleg az évi több turistával büszkélkedhető városok nem okoznak sokkal nagyobb esztétikai élményt, és valószínűleg a magasabb hegyek vagy a zöldebb fű nem vonják automatikusan maguk után az élvezetesebb túrát. A szépséget ugyanúgy megtalálhatja bárki egy magyar város legrégebbi utcái között, és a Mátrában ugyanúgy lehet komoly (sokszor sokkal nagyobb) élményekkel gazdagodni, mint ahogy többezer méteres hegyek között is. Valamiért azonban talán mégiscsak érdemes világot látni. Érdemes elmenni messzibb helyekre, érdemes beszélni az ottani emberekkel, érdemes bepillantást nyerni az életükbe. Nem is tudom, hogy miért. Talán inkább csak remélem, hogy érdemes.

Bővebben…

Mohács-Budapest hajójárat

Mohacs_csonak

Amikor tavaly arról írtunk, hogy a BKV igazán elindíthatná a menetrendszerű, ténylegesen tömegközeledésre szánt hajójáratát, nem gondoltuk volna, hogy pikk-pakk összerakják a budapesti közlekedés jelenleg legizgalmasabb megoldását. Bízunk benne, hogy egy fejlődő, okosan karbantartott, megtérülő szolgáltatás született. Talán néhány évtized múlva újraássák és bővítik a fővárosi csatornahálózatot, hogy vízitaxik szállítsák majd az utasokat. És most beszéljünk a vidékről.  Bővebben…

A kedvemre való kocsma

Grundaktiv_kocsma

Életemben ötször vagy hatszor, ha jártam kedvemre való kocsmában. Ezeket többnyire a legkevésbé az tette hasonlóvá egymáshoz, hogy bennük szeszes italt árultak. Sokkal inkább helyek voltak ezek, mint kocsmák, és ilyen módon hamarabb rokoníthatóak erdőben fára szögelt Szent Antal-képpel, névtelen katona sírjával vagy cinteremmel az ezeréves templomocska körül. Hogy milyen egy kocsma, az nem sok szót érdemel. Akkor jó, ha mint a fák vagy a gombák, a talajból nőttek ki. Ha a madár rászáll a ház tetejére, akkor rendben vagyunk. Ha odabenn a helyitől nem eltérő tájszólással beszélnek, jó a kocsma. Ha tudják, mi az a fröccs, nem vagyunk elveszve. Bővebben…

A Szent Amand kápolna

Szent_amand_kapolna

Első pannonhalmi éveim egyik kiemelkedő kalandja volt, amikor egy délután az egyik osztálytársam odajött hozzám, és csillogó szemmel elkezdte mesélni, hogy elment biciklizni a környéken lévő dombokon, és az egyik ilyen dombon, egy kisebb bozótos erdő kellős közepén talált egy nagy régi, elhagyatott épületet – valami kriptát, vagy valami ilyesmit. Másnap hárman is felkerekedtünk, hogy mi is megtekinthessük a nagy felfedezést. Elindultunk az erdőben – sűrű erdős és tisztás részek egymást követték, és bár én néhány kanyarral később már azt sem tudtam, hogy hol vagyunk, szakavatott osztálytársunk tétovázás nélkül vezetett minket, és az egyik kanyar után hirtelen fel is tűnt egy bozótossal benőtt domb, tetején néhány fenyővel. Magamtól biztos soha nem vettem volna észre, de a sűrűn összenőtt bokrokon keresztül egy helyen kis ösvény indult, és pár perccel később mind a hárman megpillantottuk a romos kápolnát.

Bővebben…

Vértesszentkereszt – Majkpuszta

Május elseje, a munka ünnepe, nem kell dolgozni, nincs tanítás, mindenki szabad, nyakunkon a nyár. Valaki a Duna partján tölti ezt a neves napot, nálunk, Pannonhalmán ki lett adva a prefektusoknak (gyk. “nevelőknek”), hogy szervezzenek kirándulást az osztályuknak. Mi a Vértest választottuk a kirándulás helyszínéül, egyik aggastyán szerzetes-tanárunk, Antal atya tanácsára, aki több szakrális, bencésekhez is köthető helyet ismer a közelben, és felajánlotta, hogy velünk jön, és megmutatja ezeket a helyeket. Márpedig egy ilyen ajánlatot nem szabad elutasítani, szóval az egész osztály útitáskástul – bakancsostul buszra szállt, és egy napra búcsút vett a jól ismert “büszke vártól”.

574880_2758934267371_1678210952_1805163_820953883_n

Bővebben…