Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?

kollar-klemencz_laszlo_miert_tavalodnak_grundaktiv

Nem akarom túltolni, megírnak az irodalmárok mindent a kötetről. Lehiggadt rajongóként, kései befutóként szerettem meg KKL zenéjét. Aztán meg épp egy levelet adtam fel a postán, mindig félórákat kell sorban állni olyankor. Az Élet és Irodalom címlapján ott volt a neve, belül meg a Lacika című novella. Tetszett is, meg nem is, nemtom. Aztán!  Bővebben…

Karátson Gábor: A csodálatos kenyérszaporítás

karatson_gabor_grundaktiv_a_csodalatos_kenyerszaporitas-1 A többnapos pszichológiai konferencia alcíme ez volt: Változások. Oda siettem, de nem siettem különösebben. Olvastam, csak úgy séta közben, a Deák aluljáróban. És amikor a mozgólépcsőhöz értem, szembejött az író. Tanár úr dedikálná a könyvem, könyvét, könyvünket, ő meg nagyokat pislogott, és miért van magánál a könyv? Most kaptunk itt a Grundon egy kommentet, hogy megjelent a festő, író stb. új regénye. Ami azért érdekes, mert én meg épp tegnap kaptam meg a könyvet, igaz, csak a Magyar Posta jóvoltából kavargott ilyen sokáig, napokkal korábbra vártam.

Az előző mű, az Ötvenhatos regény szerintem a kortárs próza különösen szép darabja, nálam az Iskola a határon mellett foglal helyet a könyvespolcon. (Ez jót jelent.) Este már elolvastam belőle valami negyven oldalt, igencsak in medias res kezdődik, mondjuk mostanában eleve ilyen in medias res van minden. Bízom benne, hogy ott lehetek az életmű-kiállításának megnyitóján, kezemben A csodálatos kenyérszaporítással.

Most pedig keressünk rá bátran a szerzőre a Grundaktivon!

G

YOLO

Yolo_grundaktiv

Az emberi létet elszegényíti, ha helyét átveszi a reprezentáció, és az életet önmaga szemlélésére kárhoztatják. […] Abban a közegben, amelyben az életet már nem megélik, hanem csak reprezentálják, mintegy “megbízásból” élnek az emberek, akár a színészek, amikor egy-egy fiktív életet testesítenek meg a színpadon vagy a képernyőn. […] A kulturális termékek reklámjai és divatjai ma komolyan akadályozzák a független egyéniségek kialakulását, akik képesek volnának maguktól megítélni, hogy mit kedvelnek, mit csodálnak, mit találnak kellemetlennek,  félrevezetőnek vagy ijesztőnek. A világkultúra nem gazdagítja az egyént, hanem elbutítja, megfosztja józanságától és szabad akaratától: nyájszellemű reakciókat, feltételes reflexeket váltanak ki benne az uralkodó “kultúra” jelenségei, pontosan úgy, ahogy az etetést jelző csengő hatott Pavlov kutyáira. […] Turisták milliószám keresik fel a Louvre-t, az Akropoliszt, a szicíliai görög amfiteátrumokat. […] Nem a “magas kultúra” iránti igazi érdeklődés motiválja a nagy múzeumok és klasszikus történelmi emlékművek tömeges látogatását, hanem a puszta sznobizmus, tundiillik egy tisztességes posztmodern turistának feltétlenül el kell jutnia azokra a helyekre. Csakhogy ez a fajta turizmus nem kelt érdeklődést bennük a múlt és a klasszikus művészet iránt, hanem minimális erőfeszítés árán felmenti őket azok alapos megismerése és tanulmányozása alól. Egyetlen gyors pillantással megszerezhető a jó kulturális lelkiismeret. A “szórakozást kereső” turistáknak ezek a látogatásai meghamisítják az említett múzeumok és emlékművek igazi jelentését, és a tökéletes turista egyéb penzumaihoz hasonítják: ahhoz, hogy Olaszországban pastát kell enni és tarantellát táncolni, Andalúziában flamencóra és cante jondó-ra kell tapsolni, Párizsban pedig meg kell kóstolni az escargot-t, és el kell jutni a Louvre-ba és a Folies Bergère egyik előadására.

Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció című könyvéből

Sent from my Samsung Galaxy Tab (haha)

Nemcsak szúfik és tigrisek: Anthony de Mello

de mello

Tony de Mellot általában azokról a kis könyveiről ismerik, amelyekben indiai tanító meséket, bölcsességeket, és hozzájuk kapcsolódó elmélkedéseket gyűjtött össze. A madár dala és A csend szava valószínűleg a legtöbb hívő könyvespolcának örök darabja. Instant vallási bédekkerjeit elsősorban ateistáknak és agnosztikusnak szánta, és ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt a Vatikán nem nézte jó szemmel tevékenységét, hiszen gondolatai gyakran szembementek a katolikus tanítással.  Bővebben…

Öt jó dolog

bookdepository

Öt jó dolgot mutatunk be. Öt olyan szolgáltatót, gyártót vagy terméket, ami bearanyozza az életünket. Egy brit online könyvesboltot, egy magyar hátizsák-manufaktúrát, egy mobiltelefont, egy magyar bőrtáska-gyártót és egy amerikai cowboyt. Bővebben…

Bart István méltatása

grundaktiv_bart_istvan_merleg

Tisztelt Bart István,

ma megvettem a hetedik kötetet is az Európa Könyvkiadó Mérleg című sorozatából. Eddig csak a német Taschennek és az Európa Könyvkiadónak sikerült elérnie, hogy időnként a kiadó nevére keressek rá az online könyvesboltokban. Utóbbi pedig a Mérleg-kötetekkel, így Bart Istvánnal vívta ki magának ezt az eredményt. Bart úr, fontos üzenet következik.  Bővebben…

Egy cselekmény nélküli regény (Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony)

grundaktiv_karatson_gabor_ulrik_ur_otvenhatos

Lassan egy éve olvasom Karátson Gábor “sárga könyvét”, és egyre reménytelenebbnek tűnik a gondolat, hogy valaha is a végére érnék. Minél tovább jutok benne, annál kevésbé érzem méltónak magam arra, hogy bármit írjak róla. Néha azzal teszem le a vaskos kötetet, hogy minek is birkózom én egy konkrétan olvashatatlan valamivel, ezzel a cselekmény nélküli regénnyel, sehonnan tart ez sehová. Aztán meg. Bővebben…

A modern nő behódolása

grundaktiv_chesterton_outline_of_sanity

Minden arra mutat, hogy az ősi konfliktus mindenki számára nyilvánosan, csendesen és váratlanul véget ért: a két nem közül az egyik hirtelen behódolt a másiknak. A huszadik század kezdetén, tehát az elmúlt évek során a nő nyilvánosan megkövette a férfit. Komolyan és hivatalosan beismerte, hogy a férfinak mindvégig igaza volt: a nyilvános helyek (tehát a parlament is) valóban sokkal fontosabbak, mint a magánház, a politika pedig nem csupán ürügy a sörivásra (ahogy korábban a nők tartották), hanem olyan ünnepélyes szentség, amely előtt az új női imádóknak is térdet kell hajtaniuk. A nő elfogadta, hogy a kocsmákban ülő beszédes hazafiak nemcsak bámulatosak, de egyenesen irigylendők, a beszélgetés nem időpocsékolás, és ezért (igen, ennek szigorú következményeként) a kocsmázás sem pénzpocsékolás. Mi, férfiak, valamennyien úgy nőttünk föl, hogy hogy feleségeink és anyáink, nagyanyáink és nagynénéink kórusban zúdították panaszaikat kedvteléseinkre, mint a sport, a kocsma és a politika.

– G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal?

Korábban írtuk: A bajtársiasságról