Bart István méltatása

grundaktiv_bart_istvan_merleg

Tisztelt Bart István,

ma megvettem a hetedik kötetet is az Európa Könyvkiadó Mérleg című sorozatából. Eddig csak a német Taschennek és az Európa Könyvkiadónak sikerült elérnie, hogy időnként a kiadó nevére keressek rá az online könyvesboltokban. Utóbbi pedig a Mérleg-kötetekkel, így Bart Istvánnal vívta ki magának ezt az eredményt. Bart úr, fontos üzenet következik.  Bővebben…

Egy cselekmény nélküli regény (Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony)

grundaktiv_karatson_gabor_ulrik_ur_otvenhatos

Lassan egy éve olvasom Karátson Gábor “sárga könyvét”, és egyre reménytelenebbnek tűnik a gondolat, hogy valaha is a végére érnék. Minél tovább jutok benne, annál kevésbé érzem méltónak magam arra, hogy bármit írjak róla. Néha azzal teszem le a vaskos kötetet, hogy minek is birkózom én egy konkrétan olvashatatlan valamivel, ezzel a cselekmény nélküli regénnyel, sehonnan tart ez sehová. Aztán meg. Bővebben…

A modern nő behódolása

grundaktiv_chesterton_outline_of_sanity

Minden arra mutat, hogy az ősi konfliktus mindenki számára nyilvánosan, csendesen és váratlanul véget ért: a két nem közül az egyik hirtelen behódolt a másiknak. A huszadik század kezdetén, tehát az elmúlt évek során a nő nyilvánosan megkövette a férfit. Komolyan és hivatalosan beismerte, hogy a férfinak mindvégig igaza volt: a nyilvános helyek (tehát a parlament is) valóban sokkal fontosabbak, mint a magánház, a politika pedig nem csupán ürügy a sörivásra (ahogy korábban a nők tartották), hanem olyan ünnepélyes szentség, amely előtt az új női imádóknak is térdet kell hajtaniuk. A nő elfogadta, hogy a kocsmákban ülő beszédes hazafiak nemcsak bámulatosak, de egyenesen irigylendők, a beszélgetés nem időpocsékolás, és ezért (igen, ennek szigorú következményeként) a kocsmázás sem pénzpocsékolás. Mi, férfiak, valamennyien úgy nőttünk föl, hogy hogy feleségeink és anyáink, nagyanyáink és nagynénéink kórusban zúdították panaszaikat kedvteléseinkre, mint a sport, a kocsma és a politika.

– G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal?

Korábban írtuk: A bajtársiasságról

Az állam és az állampolgár

Grundaktiv_tucsok

“Az állam nem jelentett többé nemzetet vagy hazát, vagyis nem volt már olyan abszolút jó, amit teljes odaadással lehetett szolgálni. Olyan dologgá vált mindenki számára, amit határ nélkül lehet fogyasztani. A bálványimádásból eredő abszolút érzés megmaradt, a bálvány eltűnt, és egy új érzéshez kapcsolódott. Az állam bőségszaru lett, mely a szerint osztogatta kincseit, hogy milyen nyomást gyakoroltak rá. Így aztán valaki mindig haragudott rá, hogy nem ad többet. Olybá tűnt, hogy mindent, amit visszautasított, azt nem akarta megadni. Azonban ha az állam kért valamit, akkor azt paradox dolognak tartották. Ha megkövetelt valamit, azt elviselhetetlen kényszerként fogták fel. Az embereknek az állammal szembeni viselkedése a gyerekekére hasonlított, akik nem szülőnek tartották őt, hanem felnőttnek, akit nem kell szeretni, és akitől nem kell félni; állandóan követelőztek, és nem akartak engedelmeskedni. Hogyan lehetne ebből az állapotból hirtelen a feltétlen szeretethez eljutni […]?”

Simone Weil: Begyökerezettség (1946, 2012)

Gyökerek

Grundaktiv_simone_weil

A begyökerezettség talán a legfontosabb és a legkevésbé ismert szükséglete az emberi léleknek. S egyike a legnehezebben definiálhatóknak. Az emberi lény azáltal tesz szert rá, hogy tevékenyen és természetes módon részt vesz valamely társadalmi közösség életében, amely kincseket őriz a múltból, és valamifajta jövőre enged következtetni. A természetes részvétel azt jelenti, hogy automatikus módon tartozik valamilyen helyhez, születési közeghez, szakmához, környezethez. Minden embernek többféle gyökérre van szüksége. Arra, hogy szinte teljes morális, intellektuális, spirituális életét azok révén a körök révén kapja meg, ahová természetes módon tartozik.”

Simone Weil – Begyökerezettség

Chesterton a bajtársiasságról

Grundaktiv_chesterton-2

Teljességgel téved, aki azt gondolja, hogy ami közönséges, az már nem is lehet kifinomult, vagyis szövevényes és nehezen meghatározható. […] Nyilvánvalóan mindenféle jó modor ott kezdődik, hogy valamit egyszerűen megosztunk a másikkal. Két embernek osztoznia kell egy esernyőn, de ha nincs esernyőjük, akkor legalább osztozniuk kell az esőn. […] Felismerése ez az emberi egyenlőnségnek, hogy végső soron mindannyiunk kalapját a világmindenség kifeszített kék ernyője óvja. […] Minden igazi barátság tűzzel, étellel, itallal és az eső vagy fagy felfedezésével kezdődik. […] Röviden tehát, az egyszerű megfigyelésben, hogy szép napunk van, a bajtársiasság egész emberi eszméje ott rejtezik. A bajtársiasság pedig ugyancsak a közönséges, ám megrettentő dolgok közül való. […] A legkevésbé sem értheti meg a bajtársiasságot, aki nem fogadja el a hozzá tartozó evés, ivás vagy dohányzás iránti vágyat, azt a fajta harsány materializmust, amelyben sok asszony nem tud egyebet látni, mint puszta falánkságot. […] Még hetvenkedése és ordítozása is alázatos. Lármásságának szívében is van egyfajta szerénység, valami vágy, hogy a külön lélek felolvadjon az igénytelen férfiasság árjában. A hús gyengeségének lármás beismerése ez. […] Nemcsak hogy mindannyian egy csónakban evezünk, de mindnyájan tengeribetegek vagyunk.