Az állam és az állampolgár

Grundaktiv_tucsok

“Az állam nem jelentett többé nemzetet vagy hazát, vagyis nem volt már olyan abszolút jó, amit teljes odaadással lehetett szolgálni. Olyan dologgá vált mindenki számára, amit határ nélkül lehet fogyasztani. A bálványimádásból eredő abszolút érzés megmaradt, a bálvány eltűnt, és egy új érzéshez kapcsolódott. Az állam bőségszaru lett, mely a szerint osztogatta kincseit, hogy milyen nyomást gyakoroltak rá. Így aztán valaki mindig haragudott rá, hogy nem ad többet. Olybá tűnt, hogy mindent, amit visszautasított, azt nem akarta megadni. Azonban ha az állam kért valamit, akkor azt paradox dolognak tartották. Ha megkövetelt valamit, azt elviselhetetlen kényszerként fogták fel. Az embereknek az állammal szembeni viselkedése a gyerekekére hasonlított, akik nem szülőnek tartották őt, hanem felnőttnek, akit nem kell szeretni, és akitől nem kell félni; állandóan követelőztek, és nem akartak engedelmeskedni. Hogyan lehetne ebből az állapotból hirtelen a feltétlen szeretethez eljutni […]?”

Simone Weil: Begyökerezettség (1946, 2012)

Gyökerek

Grundaktiv_simone_weil

A begyökerezettség talán a legfontosabb és a legkevésbé ismert szükséglete az emberi léleknek. S egyike a legnehezebben definiálhatóknak. Az emberi lény azáltal tesz szert rá, hogy tevékenyen és természetes módon részt vesz valamely társadalmi közösség életében, amely kincseket őriz a múltból, és valamifajta jövőre enged következtetni. A természetes részvétel azt jelenti, hogy automatikus módon tartozik valamilyen helyhez, születési közeghez, szakmához, környezethez. Minden embernek többféle gyökérre van szüksége. Arra, hogy szinte teljes morális, intellektuális, spirituális életét azok révén a körök révén kapja meg, ahová természetes módon tartozik.”

Simone Weil – Begyökerezettség

Chesterton a bajtársiasságról

Grundaktiv_chesterton-2

Teljességgel téved, aki azt gondolja, hogy ami közönséges, az már nem is lehet kifinomult, vagyis szövevényes és nehezen meghatározható. […] Nyilvánvalóan mindenféle jó modor ott kezdődik, hogy valamit egyszerűen megosztunk a másikkal. Két embernek osztoznia kell egy esernyőn, de ha nincs esernyőjük, akkor legalább osztozniuk kell az esőn. […] Felismerése ez az emberi egyenlőnségnek, hogy végső soron mindannyiunk kalapját a világmindenség kifeszített kék ernyője óvja. […] Minden igazi barátság tűzzel, étellel, itallal és az eső vagy fagy felfedezésével kezdődik. […] Röviden tehát, az egyszerű megfigyelésben, hogy szép napunk van, a bajtársiasság egész emberi eszméje ott rejtezik. A bajtársiasság pedig ugyancsak a közönséges, ám megrettentő dolgok közül való. […] A legkevésbé sem értheti meg a bajtársiasságot, aki nem fogadja el a hozzá tartozó evés, ivás vagy dohányzás iránti vágyat, azt a fajta harsány materializmust, amelyben sok asszony nem tud egyebet látni, mint puszta falánkságot. […] Még hetvenkedése és ordítozása is alázatos. Lármásságának szívében is van egyfajta szerénység, valami vágy, hogy a külön lélek felolvadjon az igénytelen férfiasság árjában. A hús gyengeségének lármás beismerése ez. […] Nemcsak hogy mindannyian egy csónakban evezünk, de mindnyájan tengeribetegek vagyunk.

A freskók mint mezei virágok

Grundaktiv_velemer_templom_fresko

Újra csak néhány esztendő, és meghívnak Őriszentpéterre valami előadást tartani, utaztunk újra Fannyval, az Őrségben korábban sose jártunk, Setétpatakáról egyenest Őriszentpéterig; keresztülszelve a magyar világot kelettől nyugatig; amikor a veleméri templomba lépünk, a freskók mint mezei virágok, Fannynak potyogni kezdenek a könnyei.

 

(Karátson Gábor: Ötvenhatos regény)

Fahrenheit 451

Fahrenheit_451_l001

Szégyen vagy sem: kukázom. Találok ezt-azt. A múltkor a Kodály köröndnél fordultam be, Aradi utca, az évek óta ott díszelgő állványzat alatt a betonon könyv. Gerince részben hiányzik, borítója kosztól sötét. Mint ilyenkor rendesen, felveszem. Égett, kormos szaga van, undorító. Belelapozok. 1927-ben kiadott német nyelvű művészeti album. Az antik görög és római művészet.  Bővebben…

Karátson Gábor – A Gyermek Altdorfer (könyv)

Grundaktiv_karatson_gabor_a_gyermek_altdorfer-2

Ritkán olvasok regényt, úgy általában szépirodalmat. Értetlenül állok Karátson Gábor művei előtt, mit állok, térdelek, fejet hajtva. Rám utoljára az Iskola a határon volt ekkora hatással, aminél jobb magyar könyvet nem olvastam még. A Gyermek Altdorfer a magyar Gyűrűk ura lehetne, és az egész világ sajnálhatja, hogy nem egy háromkötetes trilógiát alkotott a szerző, csak egy 260 oldalas regényt. Bővebben…

dr Máté Gábor – A test lázadása (könyv)

Megint valami rosszféle krimi, gondoltam, mikor először kézbe vettem a kötetet. A cím egy zombiról beszél, a borító maszkos alakja pedig párszáz oldalon keresztül üldözi majd az élőholtat, hogy a végén heppiendben váljon feszmentessé a feszre hegyezett neuronhálózat. Nos, nincsenek zombik, heppiend sincs, a maszk mögött pedig a mindig regulázott, eltitkolt, elfojtott igények bújnak.

Dscf1046

A borító mőgőtt pedig egy érdekes ismeretterjesztő munka található. Írónk betegségekről ír (orvos énem felneszel, beteg énem fél). A stressz hatásairól (Unalmas, kiált Doki; végre foglalkozol velem is? – kérdi félve Beteg). A lélek, immunrendszer és a rák meg egyéb betegségek kapcsolatáról (nyugati orvosláson nevelkedett Doki szörnyűlködik, Beteg ujjong). Azok megnyugtatására, akik hisznek a nyugati típusú orvoslásban: nem hülyeség a téma. Azok megnyugtatására, akik nem hisznek a nyugati típusú orvoslásban: végre valaki, aki testet és lelket megpróbálja egységként kezelni, és érthetően ír.

Bővebben…