A Szent Amand kápolna

Szent_amand_kapolna

Első pannonhalmi éveim egyik kiemelkedő kalandja volt, amikor egy délután az egyik osztálytársam odajött hozzám, és csillogó szemmel elkezdte mesélni, hogy elment biciklizni a környéken lévő dombokon, és az egyik ilyen dombon, egy kisebb bozótos erdő kellős közepén talált egy nagy régi, elhagyatott épületet – valami kriptát, vagy valami ilyesmit. Másnap hárman is felkerekedtünk, hogy mi is megtekinthessük a nagy felfedezést. Elindultunk az erdőben – sűrű erdős és tisztás részek egymást követték, és bár én néhány kanyarral később már azt sem tudtam, hogy hol vagyunk, szakavatott osztálytársunk tétovázás nélkül vezetett minket, és az egyik kanyar után hirtelen fel is tűnt egy bozótossal benőtt domb, tetején néhány fenyővel. Magamtól biztos soha nem vettem volna észre, de a sűrűn összenőtt bokrokon keresztül egy helyen kis ösvény indult, és pár perccel később mind a hárman megpillantottuk a romos kápolnát.

Bővebben…

Vértesszentkereszt – Majkpuszta

Május elseje, a munka ünnepe, nem kell dolgozni, nincs tanítás, mindenki szabad, nyakunkon a nyár. Valaki a Duna partján tölti ezt a neves napot, nálunk, Pannonhalmán ki lett adva a prefektusoknak (gyk. “nevelőknek”), hogy szervezzenek kirándulást az osztályuknak. Mi a Vértest választottuk a kirándulás helyszínéül, egyik aggastyán szerzetes-tanárunk, Antal atya tanácsára, aki több szakrális, bencésekhez is köthető helyet ismer a közelben, és felajánlotta, hogy velünk jön, és megmutatja ezeket a helyeket. Márpedig egy ilyen ajánlatot nem szabad elutasítani, szóval az egész osztály útitáskástul – bakancsostul buszra szállt, és egy napra búcsút vett a jól ismert “büszke vártól”.

574880_2758934267371_1678210952_1805163_820953883_n

Bővebben…

Valaki járt a fák hegyén – Kányádi Sándor Pannonhalmán

Kanyadi

Dadikovi barátomat látjuk vendégül a Grundon – saját fotóival meséli el, milyen volt találkoznia Kányádi Sándor költővel. Gergő

Amikor a gimnázium folyosóján távolról megláttam a plakát közepén nagy betűkkel szedett nevet: “Kányádi Sándor” – rögtön az előző napi magyaróra jutott az eszembe, ahol Vergiliusról tanultunk (“Őt már korában is tanították az iskolákban, olyan élő legenda volt, mint napjainkban például Kányádi Sándor, aki még él, de már most is érettségi tétel stb”).  Közelebb érve a plakátról az is kiderült, hogy ez az élő legenda előadást fog tartani itt, Pannonhalmán. Természetesen nem volt kérdés, hogy én ott leszek-e. Bővebben…

Kitüntették Eberhard Borghoffot

Eberhard_1

Pár napja érkezett postaládámba a levél, ami szerint a Magyar Köztársaság elnöke május 6-án Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott Eberhard Borghoffnak, a Meschedei Bencés Gimnázium tanulmányi igazgatójának. Eberhard számomra, s még oly sok volt pannonhalmi diák számára azért ismerős és fontos, mert a partneriskolánkat, s az egész cserediák programot szervezte, vezette. Emlékszem, amikor együtt bohóckodtunk a kölni buszúton, vagy amikor nagy hévvel ecsetelte, hogy miért lehet jó Olsbergben lakni. (ti. az egy hét alatt, amit ott töltöttem egy olsbergi lány látott vendégül)

Eberhard_3

Örök élmény marad a kedvesség, amivel vártak, a weimari wurstli, a jó sörök, a kellemes környezet, a remek programok, a kölni városnézés, ahol magyarul szólított meg a téren dolgozó “szobor-ember“, a meschedei csocsózások (Bacardi Breezert a nyertesnek), a 20on20 nagypályás foci a helyi diákok ellen, az iskolai tanóra látogatások úgy, hogy egy kumma szót nem értettünk még németül, s angolul kommunikáltunk; no és természetesen a minden második nap más embernél megrendezésre kerülő esti grillpartik, ahol könnyűszerrel beborulhatott a nagy vehemenciával magyarázó magyar diák székestül a bokorba.

Egy szó mint száz, soha jobb helyen nem lehetne az az érdemkereszt. Isten áldjon, Eberhard!

Eberhard_2

(Jár a pont annak, aki az első képen észreveszi Dudust.)