Rárepül az asztalon felejtett fröccsre, a közértben veszi az alkoholt állítólag 90%-ban felszívó májkrémet meg a zsemlét, és félmosollyal kiabál oda — mondjuk így — disznó dolgokat a zuhanyzásból maguk köré csavart törölközőben örökké visszatérő, valóban nagyon jó nőknek. Szeretne velük aludni, ilyesmit próbál kifejezni, aztán a második napon össze is jön az egyik kis goás raszta lánnyal, aki a kvimbi miatt jött, de ha már úgyis itt volt, maradt. Egy haverja talán tud karszalagot szerezni. Bővebben…
Szórakozás címkéhez tartozó bejegyzések
Jégkert
Tegnap este egyik volt kollégánkkal és a jelenlegiekkel együtt beültünk a Széna tér mellett található Jégkertbe. Először a Négy Szürkét terveztük, de mivel annyira jó idő kerekedett, hogy muszáj volt szabadterezni és szívni a friss budapesti levegőt. Kellemes meglepetés volt egyébként, van egy-két finom sörük, például ez itt:
Valaminek fel kellett szívnia a cucmákot, úgyhogy vacsoráztunk is:
Van egy nagy terük projektorral, ill. több kisebb (40-45 col) TV-jük, ami majd a foci VB végigszurkolásához jelenthet jó kiindulópontot. Kisebb (6-8) fős társaság különálló sátrat is bérelhet, ahol viszonylag privát módon lehet kiabálni Neymar vagy Ramos góljainál. Rendszeresen járó vendégeknek érdemes lehet az ingyenes, névre szóló kártyát megigényelni (ha az utcáról egyszerűen guestként betérünk, akkor a Vapianonál megszokott rendszerben fogyaszthatunk). Külön érdekesség, hogy a törzsvásárlókat piramis módszerrel építik: ha jelzem, hogy XY ajánlotta a helyet és igényelem a kártyát, akkor a mindenkori fogyasztásom 1%-át jóváírják XY kontóján. Hogy ez pozitív vagy negatív dolog-e, azt mindenki döntse el saját maga.
A pincér jófej, a néhol igencsak fárasztó poénjainkon is tudott velünk együtt nevetni. Remek este volt, meccset nézni egészen biztosan visszalátogatunk még. (Foursquare szerint voltam már itt, de lehet, hogy akkor Jäeger akció volt, mert semmire nem emlékszem.)
A fenti vacsorával, két korsó búzasörrel, dupla borravalóval együtt 3700 Ft-ot fizettem. (A hamburgerük és a hozzá tartozó köret is borzasztó finom, nálam simán top3 a budapestiek között, ajánlom.)
Két borfesztivál
Nem lehet minden tökéletes. Mint ahogy a Siller Fesztivál az volt. És ahogy a Szent Iván-éji Mámornak nem sikerült. Bővebben…
A kedvemre való kocsma
Életemben ötször vagy hatszor, ha jártam kedvemre való kocsmában. Ezeket többnyire a legkevésbé az tette hasonlóvá egymáshoz, hogy bennük szeszes italt árultak. Sokkal inkább helyek voltak ezek, mint kocsmák, és ilyen módon hamarabb rokoníthatóak erdőben fára szögelt Szent Antal-képpel, névtelen katona sírjával vagy cinteremmel az ezeréves templomocska körül. Hogy milyen egy kocsma, az nem sok szót érdemel. Akkor jó, ha mint a fák vagy a gombák, a talajból nőttek ki. Ha a madár rászáll a ház tetejére, akkor rendben vagyunk. Ha odabenn a helyitől nem eltérő tájszólással beszélnek, jó a kocsma. Ha tudják, mi az a fröccs, nem vagyunk elveszve. Bővebben…
Bezár a Zöld Pardon
Helyek nyílnak, helyek zárnak, sőt, némelyik vándorol is. Bővebben…
Természettudományi Múzeum
A Természettudományi Múzeum királyság, ráadásul ebben a formájában nem sokáig látható. Na de ki akar döglött állatokat nézegetni? Bővebben…
Limp Bizkit – Wien – WE COME
Mit kezdjünk a gyerekekkel?
A WB-ügy kapcsán beszélgettünk Banyekkal, akit az olvasóink többségének már nem kell bemutatni. A többiek kedvéért elmondjuk, hogy ő elektronikus zenész, netes kiadója van, és nem csak a magyar viszonyokat ismeri testközelből. Készített egy írást a Grundnak, amelyben összefoglalja, mit tehetne ő elektronikus zenészként az elektronikus zenei kultúráért.
Örülök a Rendőrség gyors munkájának, és az előttünk álló törvénymódosításoknak. Örülök azoknak a szórakozóhelyeknek, akik a sokk után rendet akarnak csinálni saját házuk táján. Azonban magam is mélységesen sajnálom, hogy mindehhez tragédiának kellett történnie.
A tragédia kapcsán felmerült valami egészen más probléma, amit szintén csak szőrmentén szeretünk emlegetni: hónapokkal az esemény előtt több szervezővel beszélgettünk arról, hogy a NNL átveri a fiatalokat és saját hasznára veszélyezteti őket. Gondoljuk csak el, hogy milyen csábító szolgáltatást nyújtottak: a gyerekek bejuthattak oda, ahol olyan dj is játszott, akit eddig legfeljebb youtube-ról vagy mp3 lejátszóról hallgathattak. (A paranoid inkompetens szülőknek több száz szakmabelivel együtt üzenem, hogy rengeteg hely van, ahova a fiatalok meg sem próbálnak elmenni, mert nem engedik be őket oda a portások. Vagy ha netán mégis megteszik, alkohollal valószínűleg nem szolgálnák ki őket.) Lényegében tehát szerveztek nekik valamit, ami az ő bulijuk volt és amit hozzávetőlegesen korukbeliek szerveztek – a Quart cikke nagyon jól foglalja össze a helyzetet.