Folyó iratok

image

Úgy döntöttem, eléggé felnőtt vagyok ahhoz, hogy ne csak a háztartásba meg a tanulmányaimba fektessek be, hanem azokba a dolgokba is, amiket általában úgy nevezünk: a személyiség kreatív oldala. Ennek már vagy 15 éve, de még ma is remek dolog felmarkolni az engem érdeklő folyóiratokat. Ez már csak azért is nagy szám, mert rohadt nehéz valódi újságost találni. Aki nem hiszi.

Időjárás most

Na, tényleg nem akarom telesírni az információs szupersztrádát azzal, hogy ezek a mai fiatalok. Tudom, hogy a mai fiatalok éppen a mai felnőttektől olyanok, amilyenek. Nincs ebben semmi varázslat. De az már tényleg mindennek, hát főleg a kommunikációnak a legalja, hogy a napi időjárás megosztandó tartalomként jelenik meg a szósölben. Mintha nem lenne kellően visszataszító dolog, hogy az újságírás önként és nevetgélve mondott le a politika és a közélet feletti kontrollfunkciójáról, és csapott át napi szennyesteregetésbe. Nem lehet őket hibáztatni. Nekünk ez kell, ezt adják.

Ott tartunk, hogy most már az sem létezik, ami öt perce volt. Az étkezések közti időtartam túl hosszúnak bizonyult, nem elég műanyagtányéron vegetával tálalt virslit mutogatni. Kisütött a nap? Megírom. Még mindig süt? Megírom. Nyár van és meleg? Megírom. Ott egy felhő? Hát megírom azt is a frissibe kitolt vérgagyi vicces kép fölé, amit egyébként egy önmagát így reklámozó zokniárus posztolt először.

 

A felnőttség számomra azt jelenti, hogy

egyáltalán nem izgat, ki milyen filmet szeret, milyen politikuson röhög, milyen koncerten szeletel, hogy küszködik az életével. A legjobb dolog az életben a másik ember, még akkor is, ha valami miatt nem szimpatikus. Minden percet elvesztegetettnek érzek, amit nem így éltem meg. Már a franciákat is bírom. ;(

Vezetőnk szakadék szélére kalauzolt, és ott magunkra hagyott

festeszet_grundaktiv

Festeni szeretnék, de sohasem fogok. Nincs se előttem, se mellettem senki, aki megmutatná, hogyan működik a vízfesték, melyik tojás alkalmas a temperaképhez, hogy működik a festőkés. Karátson Gábor minden elérhető kötete megvan már, és ez a kettő együtt különösen hatott rám. Most már nem bánom, hogy festeni sohasem fogok, viszont sokkal közelebb kerültem a fényképezéshez, amit viszont Karátson egészen biztosan nem akart volna.

Nem húzom az időt: ezt a két könyvet nagyon élveztem. Olyan, mint felnőtt fejjel elolvasni az Iskola a határont. Lenyűgöző mondatok, a téma beszippant, az élmény transzformál. Egyáltalán nem akarok mindent elhinni a szerzőnek, mégis izgalommal olvasok tovább.

– g –

Egy kötet

simon_marton_dalok_a_magasfoldszintrol_grundaktiv

Ez a nyár a verseké volt. A történet, mármint a nyár záróakkordjaként sikerült beszerezni Simon Márton első kötetét. Nem fogok róla bővebben írni, úgyis elmondtak már erről mindent. Inkább egy kicsit arról beszélek, hogy mennyire szeretek verseket olvasni. Bővebben…