2008. április 11. estéje a magyar jobboldal egyik leghosszabb tüntetéssorozatával telt. Ahogy az egyik szónok megjegyezte: ez Tomcat napja. Holnap reggel egy rövid, youtube-os video is felkerül ide, amin például koszorúkat dobálnak az emberek.Mivel ilyen tömegrendezvény nincs minden nap, fogtam a fényképezőgépem, elképzeltem egy mátrix nyomtatóval készített újságírói megbízást a Vidék Tv Grundaktív bélyegzőjével, és négykor Pizza pajtással elindultunk a Jászai Mari térre, ahol a Tomcat által összehívott jobbos tüntetők gyülekeztek.

Tomcat a már megszokott hangosítókocsin adta a mikrofont azok kezébe, akik meg kívántak szólalni. Főleg idősek álltak a pódiumra, akik fontosnak tartották, hogy kifejezzék örömüket, hogy végre történik valami. Elég sokan voltak a kis téren ahhoz képest, hogy indulás előtt az Index azt írta ketten álldogálnak arrafelé. (Egyébként az Index minden szívfájdalom nélkül szélsőjobbozza le a tüntető tömeget a képgalériájában, ami szerintem eléggé furcsa.) Hogy az állítólagosan meghurcolt lány beszélt-e, azt nem tudom. De szerintem nem.

Tomcat korrekten előadta, hogy milyen szabályokat kell megtartania a tüntetőknek – gyakorlatilag egy néma, csendes vonulást kért mindenkitől.

Addigra a sajtó (köztük én is…) ellepte a helyszínt. Az persze gyorsan kiütközik, hogy ki a profi a médiamunkások közül. Meglepő volt látni, hogy nagyon kevés újságírón vagy fotóson láthattuk csak a zöld láthatósági mellényt.

Láttunk ott mindenféle embert, és a korábbiakhoz képest meglepően kevés zászlót. Úgy néz ki, kezdenek leszokni a tüntetők arról, hogy mindenki a saját zászlócskája alatt vonulgat?

Szokás szerint ott voltak az ismertebb arcok, Tomcat és Blogin mellett Gonda, Toroczkai, Budaházy is feltűnt, meg néhány olyan fickó, akinek egyszerűen nem jut eszembe a neve.

A tüntetést a Magyar Gárda biztosította. Ők segítettek a tömeg átkelésekor megállítani az autós forgalmat, és ők kapkodták ki a tömegből a részegeket, hülyéket és a többi nem odavalót.

Valaki egy saját készítésű Fidesz táblával jelent meg. Később ez a srác a Kossuth téren elmondta, hogy semmi köze nincs valójában a Fideszhez – azon túl, hogy Fidesz szavazó.

A Rotschild zárva volt, pedig már a legelején is kimondottan szomjas voltam. Jól jött volna egy ásványvíz, egy kóla, vagy legalább egy köztéri kút. De mint tudjuk, ilyen nincs Budapesten. A háttérben az már a Hollán Ernő utca táblája, ahol a szimbolikus jelentőségű jegyiroda is megtalálható.

A Hollán utca lakói nagyon “örültek” a tüntetők érkezésének. A legtöbben csak nézték, mi zajlik odalenn, de sokan mutogattak, kiabáltak a lentieknek.

A kedves emberek egy PACE feliratú “békezászlóval” szórakoztatták a tömeget, akik ezt “mocskos buzik!” felkiáltással köszönték meg nekik.

Azt máig nem értjük, hogy az úgynevezett antifasiszták miért rajzolgathatnak büntetlenül horogkeresztet, és mutogathatják azt a jóérzésű magyar embereknek fényes nappal, a nyílt utcán. Nekem például mindig felfordul a gyomrom, ha horogkeresztet látok. De végül ők tapsolták meg (VASTAPS!) a túloldalon megérkező miniszterelnököt is, meg a fene tudja miért épp erre bóklászó Schröder nevű idős urat. Balos honlapokról tudom, hogy a gyurcsány- és politikaellenes táblákat a rendőrség elvette az antifasiszta oldalon!

Ez a fószer meg már múltkor is mászott mindenhová. Akkor sem bírtuk megérteni a jelenséget.

Szóval összességében érdekes jamboree volt a Hollán Ernő utcában. Igaz, közelről egyetlen antifasisztát se láttam, csak az Index egyik munkatársa mászkált közöttünk. Ő egyébként régi ismerősöm, nem is tudtam, hogy nekik dolgozik.

Novák Előd mindenhol ott volt, és kidobolta a híreket. Menet közben ő is bejelentett egy tüntetést, méghozzá az Erzsébet-híd közepére. A tömegben később egy idős úr megjegyezte, hogy nincs olyan ország, ahol ezt megengedik, tehát nyilván itt is balhé lesz.

Jó volt látni, hogy a kamerás-mikrofonos rendőrségi jármű ezúttal nem csak a jobboldali tüntetőket pásztázta rendületlenül.

Tomcat megsímogatott egy görényt.

Aztán pedig kissé pocakosan újabb beszédet tartott a Kossuth téren. A poén az volt, hogy minden helyszínen csak rövid időre jelentették be a tüntetést, és a következő helyszín csak akkor derült ki, amikor beadták a következő papírt a rendőrségen, ahol bringás és motoros futárok segítettek, hogy minden időben meglegyen.

…kiderül, hogy mehetünk-e majd tovább. És persze, hogy mehetünk.

A tömegben többen megjegyezték, hogy talán nem kéne újra a Kossuth téri maszlagdélutánokat folytatni. Erre egy fazon hátrafordult: egész nap ezt kéne hallgatni, és nem csak a Kossuth téren! – végülis ő tudja.

Objektív: a Bombagyár Tv két kamerával is kinn volt, úgyhogy lesz mit nézni. Feltéve, hogy a két szerkesztőt hamar kiengedik.

Úgy tűnt, Michelinéknél végkiárusítás van. Az a fehér valami a baloldali fickó mellkasán mi a fene, kötözőkábel?

A parlament körül látszólag kevés volt a rendőr, de azok a legjobb felszereléssel álltak ki.

Budapesti idill: a vízágyús jármű kék testén megcsillan a lemenő nap aranyló fénye.

Hiába no, van valami cudarul, borzongatóan megkapó ebben a neogót stílusban!

Távolról egész nyugisnak tűnt minden, ahhoz képest, hogy milyen sokan voltunk. Észre kellett vennem, hogy a Kossuth tér egyszerűen szép. Ritkaság az ilyen Budapesten.

A Dübörög a nemzeti rock című filmből megismert Pannon Rádiós fickó is egész nap ott volt. Még jó, hogy múltkor véletlenül megnéztem a DVD-t, különben sose jöttem volna rá, ki ez a fura alak.

Mielőtt bárki félreértené: Tomcat nem lett Fidesz támogató, de megkérte a táblával érkező fiatalembert, hogy beszéljen egy kicsit magáról. Minden helyszínen énekeltünk Himnuszt, és a képen látható srác büszke volt magára, hogy az időnk leteltével ő oszlathatta fel a tüntetést. Hiszen ilyet még sosem csinált. Egyébként egy idősebb úr próbálta rávenni a tüntetőket, hogy imádkozzanak, de nagyon kevesen mondták vele a Miatyánkot, meg a Mária-fohászt. Pizzának dolga akadt, úgyhogy hazament.

…aztán megérkeztünk az emlékműhöz. Vagy mi ez, ahogy az egyik szónok helyesbített. Még mindig kordon veszi körül a sarló-kalapácsos, ötágú csillagos vagy mi ezt. Út közben egy vénasszony a lábvizét véletlenül épp akkor borította ki az ablakon, amikor a tömeg a házához ért.

A nemzeti motorosok ezúttal is ott voltak, igaz, nem túl sokan. Én imádom látni és hallani a Gój motorosok menetét, sajnos ez most elmaradt.

Miután fiatalok kinyitották a kordont, és a koszorúkat egészen egyszerűen kihajigálták az emlékműről, egy csapat rendőr kullogott be a szoborparkba illő látványosság védelmére. Őket többek között hatalmas gyepdarabba meg sörösdobozzal dobálták meg. Nem örültek. Aztán eleredt az eső, és a nyáriasan öltözött emberek az eresz alá menekültek. A közeli kávézó forgalma aznap legalább a szokásos kétszeresére nőhetett.

Néhány perccel később Tomcat megköszönte a Jóistennek, hogy elállt az eső, és ilyen szép szivárvánnyal ajándékozott meg bennünket. Egy idősebb úr felpattant ültéből, és azt kiabált: égi jel! Hamarosan elindultunk a Roosevelt térre, amit Tomcat Széchenyi térnek nevezett. Ott tök sötét volt, és egy rövid pihenő után továbbálltunk. Két lehetőség állt előttünk: vagy elindulunk Novák Előddel az Erzsébet-hídra, vagy Tomcattel tartunk a Clark Ádám térre a Lánchídon keresztül. Egy kis csoport Novákkal tartott, a többiek a Lánchíd felé vették az irányt. Ettől kezdve vált izgalmassá a dolog. Társammal, akit nevezzünk csak Saulnak, körülbelül a tömeg közepén haladtunk. Megemlítettem neki, hogy túl gyanús ez a csend, és hogy ennyire simán ment eddig minden. Felvetettem, hogy ha én rendőr lennék, úgy tervezném, hogy a híd túloldalán már várnám a tömeget, és szépen közrezárnám azt. Majd szépen igazoltatnék mindenkit, egyenként. Mögöttünk néhány lépéssel jött Tomcat. Kizárta a lehetőséget, hogy a rendőrség lezárja a hidat, magabiztosan ment a többiekkel.

Itt következett a legérdekesebb rész. A híd utolsó harmadához érve azt vettük észre, hogy a tömegben már a rendőrsorfal is ott jön a hátunk mögött. Amikor szemben is megláttuk a rendőröket, Saul barátom karjába kaptam, és emlékeztettem korábbi jóslatomra. Felgyorsult az idő, legalább háromszor hangzott el a felszólítás, hogy amennyiben a teret nem hagyjuk el “a Szentendrei út irányába”, a rendőrség intézkedni fog. Ezek után a többszáz tüntető az Erzsébet-híd felé indult, mi pedig ott maradtunk a tér szélén lévő buszmegállóban néhány másik sajtóssal.

Egy külföldi pofa megkérdezte, Tibet és Kína miatt van-e ez a felfordulás. What’s goin’ on? Jó negyedóra telhetett el, amikor a tüntetők egy része visszafelé jött, terelték őket. Három-négy nagyon beszakadt srác is volt köztük csíkos pulóverben, őket kérdeztük meg, mi történt. “Ott álltunk a buszmegállóban, erre odajött egy csomó rendőr, és azt mondták, hogy menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk. Érted, oda, ahonnan jöttünk. Hogyhogy ahonnan jöttünk? Minek mennénk oda?” Ebből egyértelművé vált számomra, hogy a parancs valószínűleg a rossz irányba indulók begyűjtése. Addigra többszáz ember álldogált körülöttem. Mondtam Saulnak, hogy induljunk haza, mire ő közölte, hogy mehetek, de ő még figyeli egy kicsit az eseményeket. Néhány métert közelebb ment a Fő utca felé, amikor rohamrendőrök kezdtek szaladni felénk. Többen kiabálni kezdtek, elhangzott a megszokott ÁVH! felkiáltás is. A hangosbeszélő percek óta fújta egyfolytában, hogy a Szentendrei út felé hagyjuk el a teret, de azt az irányt már régen lezárták, és el is állta egy csapat páncélos. Többen kiabálni kezdtek a rendőröknek, hogy nem tudják elhagyni a teret, amire meglepően azt válaszolták a feléjük tartó kékruhások, hogy a Szentendrei út felé kell távozni. Ekkor valaki felkiáltott: elkapták Tomcatet!

Bizarr látvány volt, egyértelmű helyzet. Megfordultam, és látnom kellett, hogy szabályos kör alakban rendeződtek el körülöttünk a rendőrök. Az egyik mellettem álló fazon megkérdezte az egyiküktől, mit tegyen, ha elállják a kollégái a javasolt útvonalat. Erre a rendőr meglehetősen furcsa arccal annyit válaszolt, hogy eddig kellett volna elhagyni, és a kör közepe felé tolták az embereket. Mondhatom, teljesen beparáztam, számítottam erre. Ijesztő és félelmetes volt az egész. Bekapcsoltam a nyakamban lógó fényképezőgépet – éppen abban a pillanatban, amikor a rendőr viszonylag finoman megragadta a karom, hogy befelé toljon. Észrevette a világító LCD panelt, és megkérdezte, hogy fotós vagyok-e. Mondtam, hogy igen, fotózom, erre elengedett, és a körön kívül hagyott. Sajtó kinnmarad.

Vettem egy nagy levegőt, és elindultam felfelé a siklóhoz. Bejelentkeztem rádión Saulhoz, aki a Fő utcán rekedt, a tömeg másik oldalán. Felettünk helikopter körözött, és az épület is rendesen kitakarta az adást, de végül megbeszéltük, hol találkozunk. Szerencsére a rendőrök látták rajta, hogy nem a keménymaghoz tartozik, és elengedték.

Linkek:

Tomcat előállítása (Sodi video)

Morvai Krisztina : Törvényes-e körülzárni az embereket? (Sodi video)

---

Gergő legutóbbi írásai

• Bëlga - Arany (zene)
• Húsmentes Hétfő a Govindában
• Henry David Thoreau: Walden (könyv)
• A meteorológiai tavasz kezdete
• Demokrácia Rt. #11