Sürgetettség (Ordas, Rákóczi-fa)

Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgyGrundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-3Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-2Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-4Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-5Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-6Grundaktiv_ordas_rakoczi_tolgy-7

Egy szombat reggel biciklizni mentünk. A szombat jó nap a folyón való átkelésre. A komp kereken egy ezres, a révészlegények mindig ugyanazok, csak a hajót cserélik időnként. A vízpartról induló betonút Géderlakra vezet, jó nyolcszáz éve premontrei szerzetesek érkeztek ide, hogy a kalocsai érsek udvarát színesítsék fehér ruhájukkal. Engem leginkább a közeli Ordas érdekelt, annak is egy bizonyos fája: a 350 éves tölgy alatt egykor II. Rákóczi Ferenc pihent meg, legalábbis ezt őrzi a népi emlékezet. 

A faluba érve rögtön a templomhoz tekertünk. Tettünk egy kört, de a fát nem találtuk. Szerencsénkre az egyébként csendes déli órán találtunk valakit, aki épp gallyat aprított a háza előtt.

- Jó napot kívánok, Rákóczi tölgyfáját keressük.

- Azt, ami megmaradt belőle? Mert igencsak megcsonkították – mondta, s azzal elmagyarázta az oda vezető utat, hogy a temetőnél, és hogy amarra.

Valóban, a fából csak egy monumentális torzó maradt az ordasi temető mellett. Funkciójában persze nem változott: mementó. Az ember soha nem siethet eléggé egy fához.

 

About these ads

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s