Valaki járt a fák hegyén - Kányádi Sándor Pannonhalmán

Dadikovi barátomat látjuk vendégül a Grundon - saját fotóival meséli el, milyen volt találkoznia Kányádi Sándor költővel. Gergő

Amikor a gimnázium folyosóján távolról megláttam a plakát közepén nagy betűkkel szedett nevet: "Kányádi Sándor” – rögtön az előző napi magyaróra jutott az eszembe, ahol Vergiliusról tanultunk ("Őt már korában is tanították az iskolákban, olyan élő legenda volt, mint napjainkban például Kányádi Sándor, aki még él, de már most is érettségi tétel stb”).  Közelebb érve a plakátról az is kiderült, hogy ez az élő legenda előadást fog tartani itt, Pannonhalmán. Természetesen nem volt kérdés, hogy én ott leszek-e.

Még előző nap érdeklődtünk a szervező tanárunktól, hogy vajon egy felolvasóestre számítsunk-e, mire mosolyogva közölte velünk, hogy a tervek szerint Elréd atya majd feltesz neki három kérdést (de lehet, hogy kettő is elég lesz), "Sanyi bácsi" meg majd mesél pár óráig, elmondja, amit szeretne, aztán lehet majd kérdezni. Nos, igazából kérdezni sem kellett, a felkonf után Sanyi bácsi köszönte szépen, és el is kezdett mesélni, csupa érdekes dologról, például arról, hogy ő Erdélyből érkezett, de az egész világot bejárta, és mindenütt találkozott magyarokkal, akik mindenhol szívesen fogadták. Mesélt arról, hogy hogyan élnek az emberek a szülőfalujában, és hogy az erdélyiek hogyan élik meg a román-magyar együttélést.

Mesélt a barátairól szerte a világból (az egyikük nemrég kapott Nobel-díjat), Svédországból és Romániából, és elmesélt több vicces, Pannonhalmához is kötődő sztorit is. Az előadás legérdekesebb része mégis az volt, amikor (viccesen persze) kijelentette, hogy Géza fejedelmen kívül (aki szintén csak erdélyi-léte révén részesülhetett ebben a kegyben) ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi a magyarság legfőbb célja. Na, erre persze mindenki rögtön pattanásig feszült idegekkel figyelt rá, de nem kellett sokat várni a titok kinyilatkoztatására sem: a magyar nép egy kiválasztott nép, mégpedig arra a célra, hogy ápolja és terjessze a magyar nyelvet - úgy, ahogy a német is egy kiválasztott nép, arra a célra, hogy ápolja és terjessze a német nyelvet - és ezt minden népről el lehet mondani.

Addig magyar a magyar, amíg a saját nyelvét beszéli, és addig látja el a legfontosabb küldetését, ameddig alkot, és foglalkozik ezzel a nyelvvel. Zseniális gondolat :) Kányádi Sándor munkásságáról már aránylag kevesebb szó esett. Többet is elmondott a versei közül, de például amikor egy konkrét műre kérdezett rá valaki, mindössze a vers elszavalásával válaszolt. Az előadás szüneteiben Sanyi bácsi aláírását is be lehetett gyűjteni, én például Gergő számára dedikáltattam egy kötetet:

Összességében rendkívül jó hangulatú, egyben érdekes előadás volt, a költő több mondata is aranyköpésként forog tovább a pannonhalmi diákság ajkán ("Tegnap találkoztam egy barátommal - egyébként ő is érettségi tétel"). És bár nem egyszerű feladat megtudakolni, hogy hol fog legközelebb előadást tartani, szerintem mindenképpen érdemes elcsípni még őt valahol.

- dadikovi -