Biorobot — Biorobot, 2013 (lemezkritika)

biorobot

Személyes szál

Személyes szállal indítunk. Elfogult vagyok. 2003-ban postán kaptam meg a Hiperkarma első lemezét. Három napig ki sem kapcsoltam a discmant, repeaten szólt az album.

Mikor a Plutos srác, Nemes András megírta, hogy lesz Biorobot lemez, örültem. Meg fogtam is a fejem, hogy megint valami hülyeségbe rángatnak bele. Hol az én személyes szabadságom? Hol vagyok én felnőtt, amikor esélyem sincs a kihagyás mellett dönteni? Ha Bérczesi Róbert előre meghirdetetten a zongorába öntené az ötórai teát, az első sorból nézném végig. Nem biztos, hogy tapsolnék, de hogy ugrálnék és őrjöngenék, az biztos.

A Wave lemezboltba ugrottunk be megvenni a cédét. A szégyennel viaskodtam. Miért nem egy xx-ep vinylt viszek inkább, jobb volna mindenkinek. Arctic Monkeys. Kampec Dolores LP, ez meg is van itthon, karcosan vettem, ugrik rajta a tű. VHK. Annyi jó zene van. Ekkor már három napja hallgattam (repeaten) az albumot, átküldte egy barátom mp3-ban. Úgy éreztem magam, mint a focista, akinek egyetlen lehetősége van: becsűrni a szabadrúgást a kapuba.

Kis túlzással szinte minden 2003 utáni budapesti Hiperkarma fellépésen ott voltam. Néha vidéken is. Ott voltam az Emléxel? lemez bemutatóján is. De: eredeti Hiperkarma lemezem például nincs. Még sosem jött szembe sehol. Gólt kell rúgni. Elindítom a cédét, nincs visszaút.

A zenei szál

Mi ez, hát ezen szól a metronóm? A dalt, persze, ismerem. Úton. Vannak benne dúdoló nánáná-k, erősebb belecsapások, á-áá és a jól ismert énekhang, majdnem-kiállás, hanyag dob. Szövegben sok erős kép, mint például kopár kék sziklás hegyek és golyó lyugatta házfalak. Oké. Bejön ez a két nagyon hasonló énekhang, hiába próbálok megfejteni, melyik melyik. Vége a dalnak, huhh.

Belecsap a trinyóba az Álomban. Pörög, recseg, jó kis koncertdal. Azért szeretem, mert felismerem benne az orwelli utalást a gesztenyefákkal meg az egymást eláruló emberekkel. A borító szerint a szájharmonika betétet Víg Mihálynak köszönhetjük. Víg Mihály egyszer a fülem hallatára küldte haza saját magát egy szentendrei fesztiválról. (Big respekt, egyébként.)

Ennyi, továbbtekerünk a Csipogóra. Olvastam ezekről a dalokról mindenfélét, hogy inkább Nemes, mint Bérczesi, de ezekhez nem értek, meg nem is különösebben érdekel. Maga a dolog, na az valami. Ez ilyen szép, cuki, dallamos. Szerintem elég jó benne a gitár, lötyögős, mégis feszes, megjegyezhető de nem túl trendi. Gondolom valami nőről szólhat, elhibázott helyzet (Harminc fölött minden kihagyott gól bűn!), csendben várakozás. Kövi.

A Túloldalt igazi dirty cucc. Üt a lábdob, a szöveg veszettül darál, csajozós témát bont ki a szöveg, csak jó volna szexig jutni, valami ilyesmi. Érzem én, hogy túl gyors ez, koncerten minden gyorsabbnak tűnik. Biztos vagyok benne, hogy sokakkal összerúgtuk a port Orfűn, amikor ez szólalt meg. Mi ez, chiptune? Ja nem, megint a metronóm pittyeg. Ableton vagy mi ez? Jó kis nyelvi lelemény az, hogy Elszabadulás tér. Egyszerű, erős képek: tűzlépcső, ködlámpa és megint az álmok.

Metronóm, valami susogás, kezdődik a Parkban. Ügyesen összepakolt, dallamos. Miről szólhat? Valami magyarázkodás, túl direkt és túl bonyolult, nem igazán tudok rá odafigyelni, meg hogy jön ide a tűzfészek szó? Jó kis énekrészek megint, odasomnak a dobnak-cinnek, kulutyol a metronóm megint, hát jó ez, csak mi ez. Egy dal, ennyi, kész.

Na, itt ugrálás lesz! Az Ezadal kicsit hatásvadászat indít. Aww, megint egy dörti szong. Inkább csak a képek ragadnak meg, egy tó alja hófehér kockakő meg minden.

Lábnyomok, na ez az, végre valami beszúrt hangminta. Nemest látom, ahogy ül a tűz körül egymagában, kezében a bájos ukulele. Zeneileg sok minden visszajön nekem, szövegben zseniális megmozdulások vannak. El fogom olvasni a szövegeket, hogy tudjam, miről szólnak ezek a dalok.

Átcsapunk a Napnapba, szinte biztos vagyok benne, hogy az Emléxel lemez valamelyik tétele indult el, de nem. Sötét dráma helyett egészen világos felütéssel indulunk, ritka az ilyen optimizmus, megmaradsz, mondja. Zeneileg amúgy egész érdekes, fogalmam sincs, milyen zenei és szövegbeli áthallásokra kell figyelni. A gitáron effekt, előtte valami szinti lehetett. Jó lett volna kijárni a roksulit, nem beszélnék hülyeségeket. Várnám, hogy véget is érjen a szong, de nem, egészen Hiperkarmás elszállást előkészítő téma indul el, aztán le is cseng a fenébe anélkül, hogy szétpszichedelikusrokkoznánk magunkat. Kár, ide befért volna egy 3-4 perces őrület.

A Szárazföld is hangmintával indít. Szerintem ez a lemez legjobb dala. Sirályok, hajókötél, érthető és veszettül költői szöveg húz, zeneileg nincs kérdésem, ne is üljön le, maradjon állva, ez az ötös felelet, nézz hátra, figyeld, most te tanítottál valamit az osztálynak. Ilyen dalokért érdemes lemezt csinálni. Ha a magyar zenekarok is megértenék, hogy a basszusgitár a legférfiasabb hangszer, és tökkel odavágnának neki…

Na de indul az Elkerül. Tökéletes felütés a boldogságról, lötyögősen, feszes énekkel. A refrén nem tetszik, de nem rossz, a gitárok nagyon bejönnek. Azt figyelem, hogy a dobokkal a legelejétől elégedett vagyok. “A fúvósok nem jöttek el”, hallunk egy kiszólást. Szerintem ez vicces, végül szépen összeáll a dal, szólamok, vége.

, a rockandroll egy állat! Ez valami kontrollcsoport trackből lett átemelve, aztán az egész ebben a szellemben is tekeredik tovább, táncos-pörgős darab, alácsavar a szinti, ez koncerten elég gyors lehet, amúgy nem nagyon értem a szöveget és hogy miről szólhat egyáltalán. Majd elolvasom a bookletben.

A Sohanem sorvégei gyönyörűen lekerekednek, itt az Emléxel hatását érzem. Okosság a szövegben, úgy indulj el, hogy minden lépésed egy hang. Végre fütyülnek is, ezt vártam, tényleg. Ezt a dalt a kocsiban szeretném hallani, miközben elhúznak mellettem a fák. Élet, arc, szó. Rövid volt.

A Titkos is úgy indít, hogy azt hinném, Emléxel. (Lehet akár Pluto is, nem értek hozzá.) A szöveg kerek, megint ez a reggis lötyögés, bejön az ilyesmi. Jó, hogy felfelé mennek a dolgok, nem depresszív, a taps sok-e vagy épp jó, nem tudom. A legjobb részek azok, ahol csak akkordbelengetés van meg ének, két tök jó énekes ez, szinya jó a háttérben, lehet fokozni, és a tetőponton véget is ér.

Milyen cím már ez, hogy Tízgyertya? Tűzropogás hangminta, nem hiszem el, hogy tényleg ég a tűz valahol, cuki pengetés, az énekvezetés egy picit Hiperkarmásan megborzongat, elhiggyem-e? Van ebben a dalban valami kettősség, egyszerre nagyon laza-finom és nagyon vadállati. Inkább legyen vége, mielőtt feléled valami szörnyeteg. Vajon ez a napfelkete már, vagy csak az erdő lángol így? Érzem, hogy ez egy ars poetica volna itt, nem akarom tudni, hogy gondolta a költő.

A Szembogárt már jól ismerem, széthallgattuk, házibuliszong, á-á-áá-áááá-á. Lemezjátszó a szív, a lány egy lemezt rádobott. Vadul szétlőtt házfalak megint, á-ááá. Zeneileg (dobon!) is izgi, meg az egész hol gyorsul, hol lassul, chiptune-metronóm megint pluttyog, igen, kimaxolt sáv, ezt kéne a Szárazföld B-oldalán kiadni a metronóm nélkül.

A Sosebánd végre tökkel kezd, pattog az a gitár (kuttyan a metronóm). Egész jól szól ez a lemez amúgy, a szöveg oké, páppáráppá, taps, cinek cincogtatása. Itt is befigyel a zene kiállása, és csak az ének, a gitár (és a metronóm), imádom ezeket a részeket. Ú, alácsavarodik ez a hammondszerű szinti, izgalmas. Aztán a suttogás, hogy a Biorobotot hallottátok, egészen koncertfílingem lett, ez lesz hát az utolsó szám, vagy következik a ráadás?

Kétszó, ez a ráadás. Gyorsan prüttyög a metronóm. Nincs túlgondolva. Szív szól a szívtelennek. Ha fázol, te kihez futsz majd? Értem ezt, rémlik is, hogy hallottam ráadásként koncerten. Kösz, azt érzem, hogy jó koncert volt, pedig csak a cédét csűrtem fel a lejátszóra, semmi küli, tényleg. Lálálálálálálá-lálá, veszettül nosztalgikus, várj meg, mintha lenne még folytatás.

A következtetések levonása

A Biorobot első és utolsó lemeze elég erős lemez. Ahol hatost dobhatott volna, ott megelégedett a négyessel-ötössel is, ami az iskolában nagyon jó, a Ki nevet a végénben viszont nem szerencsés. Ha néhány ponton felvállalják az örökséget, és a lovak közé dobják a gyeplőket, hagyják a zenét kiteljesedni, akkor az év egyik legkerekebb magyar lemeze lett volna ez. Ha meg azt vesszük, hogy Nemes András és barátai a szakadékból lapátolták össze a Biorobotot, akkor ez egy gyönyörű teljesítmény. A dalok jól húznak, a ritmusok tökéletesek, a zene nem túlgondolt vagy túl primitív, a szövegekben pedig annyi plusz van, hogy ember legyen a talpán, aki egyhamar visszafejti. Nagyon sajnálom, hogy a metronóm sávját is kiexportálták, érdemes lett volna az utolsó pillanatig együtt fröccsözni a hangmérnökkel, hogy abban a szent pillanatban minden a lehetőségekhez mérten legjobb lehessen. (Remélem, a Bandcampre már a javított verzió került fel.) Más akart ez lenni, gondolom, mint a Pluto, a Karma meg általában a Bérobi. Összejött, mert egy nagyjából egységesen megszólaló, rendezett anyagot kaptunk, amit öröm fellökni a lejátszóra.

A személyes következmények

Művészien kivitelezett, bravúros öngólt juttattam a hálóba. Meg sem kísérelem összeszámolni, hányszor néztem végig a zenei hérosz halálát, hányszor örültem a feltámadásának és hányszor ünnepeltem vele a dionüszoszi misztériumot. Ebben a lemezben volt valami apollóni, a formaiságában, a rendezettségében. El tudtam hinni, hogy nem lesz vége. A titán végül földre hullt, mi emberek meg itt maradtunk tök hülyén. Legközelebb, amikor majd besétálok a Wave-be, azt fogom mondani: a kislemezeket szeretném látni. A többivel hagyjatok.

Biorobot — Biorobot, 2013 (lemezkritika)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. R. éneksávjai sokszor nem a véglegesnek szántak, csak mankók, amiknél nem számított, hogy behallatszik a metronóm.

  2. Most újra végig kellett hallgatnom, pedig csak a cikket akartam elolvasni. :)
    Bérczesit annyira szeretem, hogy ha mulatóst énekelne, azt is bírnám. Na jó, azt lehet, hogy nem. (de)

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s