Dalmácia

Ott a helyünk a Velencei Köztársaságban.

Tudjuk, hogy mivel töltöttük az elmúlt fél napot, mégis meglepő élmény: ott állunk a tengeröbölben. Nehéz elhinni, hogy hét órányi autózás után megérkeztünk a türkiz víz mellé. Hét órát csak úgy elmolyol máskor az ember.

Az olajbogyó-szüret, a frissen fogott és megsütött halak, a hol hömpölygő tömeget szállító, hol végtelenül csendes utcák azonnal adják az élményt. Hogy itt vagyunk az őslevesnél. Október vége van, és begyalogolok a tengerbe. Bokámhoz tengerifű ér, a víz néhány fokkal hidegebb a megszokottnál. Belemerülök, otthon vagyok.

A lakás megfelelő méretű, a hűtőből bort veszek elő. A Grasevina itatja magát, mondom, miközben töltök a vizespohárba, de inkább csak hülyeségből mondom ezt. Éjjel persze hűvös van, pulóverben ülünk, a szemközti szárazföldön felemelkedik egy utasszállító. Nem vagyunk rajta, szerencsére.

A boltban, klasszik ábécé, mindenki beszél angolul, és gond nélkül lehet kártyával fizetni. Van egy-két komolyabb sajt a pultban. A piacról majd hozunk zsályás vagy rozmaringos mézet.

Parkolót alig találni, a városhoz közeledve az üresség és a forgatag váltja egymást. Splitben október végén is turisták ezrei, mi meg okostelefonnal keressük Diocletianus palotáját. Röhögünk, amikor rájövünk, hogy az egész az. Hogy benne vagyunk.

A temetőben és a kikötőben velencei motívumok, formák. Két fontos objekt: a csónak és a sírhely. A sekély vízben a dalmát férfiak éjjelente polipra vadásznak. Másnap a vacsorához szinte világító színű folyadék kerül elő, valami pálinkaféle a helyi gyógynövényekkel ízesítve. Minden helyi. Mondják, hogy az egyik évben a tévé napokon át győzködte az embereket, tényleg hó fog esni, öltözzenek fel melegen. Az emberek nevettek, milyen hó, és a következő három napban ezrek kerültek kórházba ilyen-olyan törésekkel.

Sajnálom az autót, amikor a kőfejtőn át a kápolnához megyünk. A hegy tetejéről látni a Várost, és látni a végtelen tengerre kihúzó vitorlásokat. Érzem, hogy most találtam meg, megvan. Már nem kapaszkodom tovább. Nézem a végtelent.

G

Egy kertben ülni és tervezni

Azt mondta @Pizza, hogy kifizeti a Grund ezévi költségeit, ha egynél több írás születik ebben az évben. Rajtam ne múljon.

Úgy alakult, hogy az elmúlt napokat egy kertben töltöttem. Itt ülök most is. A szőlőlugas alatt recinát kortyolok vizespohárból, az égen még a nyarat hirdetik a fecskék, én pedig a tengerre gondolok.

Fehér mészkősziklák, sötétbarnák, zöldek, kékek mindenféle árnyatalai járnak a fejemben. Távlatok, későnyári vagy koraőszi, mélybenyúló felhők sötétjei, a meleg és a hideg áramlatok váltakozásai. Tengerifű, ami a lábamhoz ér. Kő éles pereme, távolról hallatszó lakossági muzsika. Gondolatban Psarantonis, gitárral vagy ukulelével Cseh Tamás.

Miközben írok, klasszikus magyar kultúrtáj, szőlőlevelek, tornác, fűz és barackok, hullott alma. A kert végében méhes, benne íróasztalok, székek. Munkaállomás Isten bogárkáinak helyén. Se nem meleg, se nem hűvös idő. Bocsánatos bűnök. Bűneim.

Mégiscsak egy életmódblog volna ez itt. Ti hogy éltek? Vagytok egyáltalán? Vacsorára baklava, muskotálybor Samos szigetéről. Csak adja ki az ásványos ízeket. Mittudomén már, mire várok. Az élet sóira. A szentségből kevesebbet merni, a húslevesszagú életből többet. Ez milyen madár, mondd meg, a háztető nyergében dalol.

Közben lemegy a nap, hagyni kéne még a recinából a többieknek is. Naponként újrakezdeni. Magabiztos vagyok. Blogolni se nem könnyű, se nem nehéz. Párszáz méterre a parttól az élet leegyszerűsödik.

Gergo

Dunaújváros, Szoborpark

Ahogy a nemzeti ünnepeken mindig, úgy idén is országjárással töltöttük a március 15-ét. Nézzük meg Dunaújváros szocreál és modern építészeti örökségét! – szólt a terv. Aztán persze csalódnunk kellett itt-ott, hiszen például a tervezett múzeumi látogatást ki kellett hagynunk. Nyilván okuk van rá, de mégis hiba egy ilyen napon nem kinyitni.  Bővebben…

A facebook elhozta a téli Balatont

teli_balaton_telen_grundaktiv_01

Azt eddig is tudtuk, hogy sokan dolgoznak a Balaton nyári szezonon kívüli népszerűsítéséért. Egy-egy téli rendezvény híre sokáig fut a hírekben, kuriózumként mutatja be a média, ha valami más történik a Balatonnál, mint ami szokott. Ez-az persze eddig is történt, hiszen élnek emberek a tóhoz közel. Ők eddig is eljártak korcsolyázni, forraltborozni és sétálni. Ám eddig nem fordult elő, hogy tömegek töltöttek fel valóban gyönyörű fotókat a facebookra, aminek hatására tömegek fejében születhetett meg a gondolat: a Balaton egész évben izgalmas programokkal vár minket.

teli_balaton_telen_grundaktiv_02

A borászatok, különösen az új generációk jelen vannak a neten, az emberek egyre inkább hajlandóak télen is kimozdulni — hiszen van miért. Éttermek nyílnak, programokat szerveznek, és ma már nem nagy ügy autóval elugrani a Balatonhoz. Az még mindig tendenciának tűnik, hogy felülreprezentált az északi part, holott egyre jobb ételeket és borokat fogyaszthatunk délen is. Ezekért meg már önmagában megéri útra kelni.

A képeket a Balatoni Értékmentés csoportból kölcsönöztük.

-g-

A japán alaprajzok

fullsizerender-1

Elég érdekes, hogy az európai modern építészet — finoman fogalmazva is — sokat merített, inspirálódott a japánból. Ami engem nagyon megfog, az a japán építészet organikus szemléletének felismerése, ami kiválóan tükröződik az alaprajzokon is. Rögtön megfigyelhetjük, hogy az unalmas európai méter és négyzetméter helyett valami egészen mással találkozunk itt: a tatamival, azaz a gyékényszőnyeggel. Ez, hasonlóan az angolszászban még tettenérhető mértékegységekhez, a valós emberi arányokat hozza be a tervezésbe és a leírásba. Ahogy minden más hasonló mértékegységet, úgy a tatamit is (többször) szabványosították a történelem során. (A 17. századtól ez 91 x 182 cm.) Tulajdonképpen az ebben is tettenérhető organikus szemlélet az, ami megfogta az európai moderneket, hogy aztán a tényleges spritiuális, radikális tartalom nélkül létrehozzák a ma ismert épületeket, például a Vízesés házat.

fullsizerender-2

A képek forrása: Szentkirályi Zoltán (1980) Az építészet világtörténete. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.

-g-